Könyv

Több mint 25 éve független és 15 éve az Európai Unió tagja Észtország, Lettország és Litvánia, de ahogy más, egykori szovjet tagköztársaságok esetében, itt is összemosódnak a dolgok, noha nagyon is különböző népekről van szó. Elég csak a nyelvet megvizsgálni, és kapásból leválaszthatjuk a finnugor eredetű észtet, a lett és a litván viszont attól különleges, hogy az indoeurópai nyelvcsaládban csupán e két nyelv alkotja az ún. balti nyelvcsoportot.

Csökkenő állami források, elmaradt fejlesztések, felmondó munkatársak, megtelt raktárak, azbesztpor és bizonytalanság – válságos állapotban az írott magyar kultúrkincs jelentős részét őrző Országos Széchényi Könyvtár, amelynek a Nemzeti Hauszmann Terv miatt kell mennie a budai Várból.

„…az irodalom mindazzal együtt, amit magas kultúrának neveztek, a rendszerváltás után Magyarországon is folyamatos legitimációs kényszerrel szembesült, és erre a kényszerre mindmáig nem tudott eleven válaszokat adni. Mire jó az irodalom, és mire jók az írók? – kérdezte nemrég Schein Gábor. (Egy kritikusi eszmény eltűnése – A 100 éve született Lengyel Balázsról, ÉS, 2018./34.) Új regénye alkalmat teremt, hogy a posztfasiszta kódolású autoriter kapitalizmusban, amelyben élünk, körvonalazni kezdjünk egy eljövendő irodalmat. Egyet a sok közül.

Aranyossi Magda neve néhány évtizede még ismerősen csengett a párttörténeti irodalomban, bár erős a gyanúm, hogy az 1948 és 1963 között írt könyvei közül alighanem több is ott lehetett a Centrális Galériának azon a 2012-es kiállításán, amelyik az Egyetemi Könyvtár soha ki nem kölcsönzött tételeivel szembesítette a közönséget.