A holland illetőségű Typex Rembrandtról szóló, magyarul is megjelent graphic novelje után újabb festő csatlakozott a zaklatott életű képregényhősök elit csapatához: immár Csontváry is megkapta a magáét. A különc festő életéből igen takaros képregény született, bár az első képek, amelyeken a halálra készülő, meg nem értett géniusz meglepő hasonlóságot mutat Mézga Géza 30. századi leszármazottjával, MZ/X-szel, egy vad cross-over ígéretét hordozzák magukban, aminek már a gondolata is kellemesen borzongató. Azért Csontváry élete alapjáraton, mindenféle betoldás nélkül is tartogat borzongató fordulatokat, hiszen az iglói patikust egy égi, a Mézga-univerzumnál is jóval magasabbról származó üzenet késztette arra, hogy ecsetet ragadjon. Az sem titok, mi állt a fentről küldött üzenetben: Raffaello smafu, a patikussegéd az olasz kollégánál is többre hivatott. Szívesen elnéznénk egy Raffaello kontra Csontváry epikus összecsapást, de fájdalom, ez a képregény még nem született meg. Kicsit persze elkomolytalankodtuk a dolgot, Kálmán Áron képregénye azonban ennél sokkal komolyabban veszi hősét, és annak önéletrajzát – az égi hívásokat is – alapul véve, tiszteletteljesen kalauzol végig a korrektül megrajzolt napúton. Át a gyermekkortól a patikáig, a patikától a Vatikánig, a Vatikántól a patikáig, a festőiskolától a természet lágy (és kevésbé lágy) öléig, Taorminától a Nagy-Tarpataki-völgyig és Libanontól Libanonig, cédrustól cédrusig vezető életen. És tovább is, egészen a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonbant megszeppenve, a zseninek kijáró áhítattal bámuló utókorig.
Scolar, 2019, 67 oldal, 3999 Ft
