Könyv

Hartay Csaba: Fénykép­avar

  • Toroczkay A.
  • 2016.09.18 13:08

Könyv

„Egyedül kell bemenned a nádasba” – kezd bele Hartay élete eddigi legsúlyosabb kötetébe. Elegáns gyászmunka, ahogy a fülszöveg is írja. De akadhat olyan olvasó, akinek néhol talán túlságosan is az, mert talán egy gyászmunkától a legkevésbé azt várnánk, hogy elegáns legyen. Ez a gyászmunka sokáig mintha mentes volna minden érzelemtől.

„A csillagok videójátékok szereplői. Dobj érmét, adnak életet.” Mint őszi erdő a színeket, úgy ontja magából a kötet a frappáns sorokat, de ezek folytonos áradása zavaró is lehet. Tényleg csupa idézhető sort találunk: „Hányszor korcsolyáztunk itt. / Egyszer. Egy múlt van.” Ez így nem csak elegáns, de őszinte és okos is, sokadjára üt, éppúgy, mint ez: „Ha valaki meghal, leszaggatja a tapétát. Magával rántja a világkiállítást.” Látjuk, még csendes humor is van ezekben a versekben, képekben. De ez a szemérmesség, ez a feszélyező visszafogottság szinte a tragédia előtti meghátráláshoz, annak megúszásához vezet. A gyászmunkából már-már túl általános, kontúr nélküli, pusztán szomorú versek almanachja lesz, a gyász tárgyát szinte alig ismerjük meg.

Aztán Hartay mintha egy mosógépet rakna a mellkasunkra, és az egymásra halmozott, néhol nehezen megközelíthető képek mégiscsak belobbannak. Ez a gyújtómező a Minden csata után című verssel kezdődik, és a Nekem nincsig tart. „Hadd segítsek azon, hogy csak eddig voltál” – olvassuk. Elnézve a lobogást, mondhatjuk végül: sikerült.

Kalligram, 2016, 84 oldal, 2000 Ft

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.