Határozó szavak (Teréza Mora: Különös anyag)

  • Jánossy Lajos
  • 2001. május 17.

Könyv

Minden élet különös anyag. Az író számára az élet - anyag. Ebben nincs semmi különös. Viszont az élet a megformáltság által válik művé, a formában találja meg újfent különösségét, "második", végleges otthonát. Induljunk ki ezúttal ebből az esztétikai alapállásból, és tekintsünk el "az élet mint műalkotás" egyébként hallatlanul izgalmas kérdéseitől.

Könyv

Terézia Mora: Különös anyag

Minden élet különös anyag. Az író számára az élet - anyag. Ebben nincs semmi különös. Viszont az élet a megformáltság által válik művé, a formában találja meg újfent különösségét, "második", végleges otthonát. Induljunk ki ezúttal ebből az esztétikai alapállásból, és tekintsünk el "az élet mint műalkotás" egyébként hallatlanul izgalmas kérdéseitől.

Terézia Mora könyve valóban különös első könyv. Mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy "kezdő" szerzőként

ritka magabiztossággal

birtokolja a nyelvet,

amin beszél, hangja nem csúszkál az oktávok között, szépen kidolgozott, hangnemben tartott szólam az övé. Ha meg kéne neveznem ezt a hangot, ezt a figyelmet, akkor a lírai tárgyilagosság volna az a terminus, amellyel ezt a prózát a legszívesebben illetném. Nem pusztán azért, hogy a hangnemek között helyet találjunk Mora szövegének, hanem mert ezáltal az egész könyv formájára nézve kaphatunk lehetséges értelmezési kulcsot és támpontot.

Az említett megközelítés adhat magyarázatot a könyv szerkezetére, arra a mozaikos, sokbekezdéses formára, ami pár lap után azonnal feltűnik. Ez a tagolás megerősíti és alátámasztja azt az olvasói tapasztalatot, mely szerint Mora írói figyelmének alaphangoltsága lírai. Elsősorban

a pillanatra érzékeny

A pillanat érzékiségében rejtőző részletek rétegeit aknázza ki, ebből adódik prózájának - képzőművészeti kategóriát kölcsönözve - pointilista jellege. Ezt a benyomást érdekesen tovább árnyalja az a tény, hogy a Különös anyag írásai igényt tartanak az epika, vagyis az elbeszélés hagyományos technikáira is. A két írásforma egymásba játszásának lehetősége, sikere avagy kudarca a kötet talán legfőbb tétje. Mora ugyanis olyan terepet épít és jár be, amelynek erős helyszínei és szereplői mindenképpen a prózai műfaj felé közelítik művének egészét. Szándékosan nem beszélek egyértelműen elbeszélésekről, mert bár látszólag valóban önálló címekkel ellátott, különálló írások szerepelnek a tartalomjegyzékben, mégis regény közeli olvasattá állnak össze. A határszéli falu, a tó, a kastély, az uszoda, a büfé, a határsáv olyan szereplők életkeretei, akiknek az írásokból nem feltétlenül következően van közük egymáshoz, mégis egy, közös és zárt világ lakosai, történeteikre egyfajta archetipikus azonosság jellemző. Olyan időtlenséget sugallnak, ami inkább a mitológiai elbeszéléshez, mint az önmagát a múló idő folyamatosságában megértő történetmondáshoz közelíti őket. Nővérek, húgok, fivérek, apák, anyák és nagyapák népesítik be ezt a valahol a nyugati határszélen húzódó falut, és bár apró jelek utalnak arra, hogy a vasfüggöny korszakában vagyunk, ezen belül egyéb eligazítás híján maradunk. Mora egyes szám első személyű elbeszélője szívesen és ügyesen váltogatja arcait, hol egy határőr (báty), hol egy elfonnyadt büfésnő (húg), máskor egy kisdobos lányka pozíciójából mond el történeteket, ezeknek azonban a szó eredeti értelmében soha nem ér a végére,

az elbeszéléseket nyitva hagyja,

vagy, ha úgy tetszik, egymásba nyitja. Önálló egységek, behatárolható nyelvi területek, a történetek érzéki és érzékeny, töredékek általi sejttetésével rajzolódnak ki. S hogy a történetmondói hangok nem alkotnak többszólamú művet, az egyrészt elmélyítheti az élet rendjének mint meghatározott, ismétlődő életpályák összegének a képzetét, másrészt alapot adhat kritikai fenntartásoknak is. A könyvet keretbe foglaló két írás, az indító darab és aztán a visszatérő motívumokat végül összegyűjtő záró szöveg mégis a zord és férfiak uralta világból kitörni vágyó női lelket állítja a mű középpontjába.

A Különös anyag sűrű anyag is egyben, tiszta méz, ami olykor beikrásodik. Ebből a szempontból tehát tényleg igazi első kötet, amiben a megtalált hang finomszerkezete hallatlanul erős szöveget alkot, a szövegteremtő erő viszont néha feltartóztatja a történetáradást, elnehezíti és modorossá teszi különös anyagát. Terézia Mora könyve mégis képes a pillanatot történeti távlatában és a történetet pillanatnyi intenzitásában megragadni, és ez "elsőre" bizony nem kevés.

Jánossy Lajos

Terézia Mora: Különös anyag; fordította Rácz Erzsébet; Magvető, 2001, 1490 Ft

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.