Határozó szavak (Teréza Mora: Különös anyag)

  • Jánossy Lajos
  • 2001. május 17.

Könyv

Minden élet különös anyag. Az író számára az élet - anyag. Ebben nincs semmi különös. Viszont az élet a megformáltság által válik művé, a formában találja meg újfent különösségét, "második", végleges otthonát. Induljunk ki ezúttal ebből az esztétikai alapállásból, és tekintsünk el "az élet mint műalkotás" egyébként hallatlanul izgalmas kérdéseitől.

Könyv

Terézia Mora: Különös anyag

Minden élet különös anyag. Az író számára az élet - anyag. Ebben nincs semmi különös. Viszont az élet a megformáltság által válik művé, a formában találja meg újfent különösségét, "második", végleges otthonát. Induljunk ki ezúttal ebből az esztétikai alapállásból, és tekintsünk el "az élet mint műalkotás" egyébként hallatlanul izgalmas kérdéseitől.

Terézia Mora könyve valóban különös első könyv. Mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy "kezdő" szerzőként

ritka magabiztossággal

birtokolja a nyelvet,

amin beszél, hangja nem csúszkál az oktávok között, szépen kidolgozott, hangnemben tartott szólam az övé. Ha meg kéne neveznem ezt a hangot, ezt a figyelmet, akkor a lírai tárgyilagosság volna az a terminus, amellyel ezt a prózát a legszívesebben illetném. Nem pusztán azért, hogy a hangnemek között helyet találjunk Mora szövegének, hanem mert ezáltal az egész könyv formájára nézve kaphatunk lehetséges értelmezési kulcsot és támpontot.

Az említett megközelítés adhat magyarázatot a könyv szerkezetére, arra a mozaikos, sokbekezdéses formára, ami pár lap után azonnal feltűnik. Ez a tagolás megerősíti és alátámasztja azt az olvasói tapasztalatot, mely szerint Mora írói figyelmének alaphangoltsága lírai. Elsősorban

a pillanatra érzékeny

A pillanat érzékiségében rejtőző részletek rétegeit aknázza ki, ebből adódik prózájának - képzőművészeti kategóriát kölcsönözve - pointilista jellege. Ezt a benyomást érdekesen tovább árnyalja az a tény, hogy a Különös anyag írásai igényt tartanak az epika, vagyis az elbeszélés hagyományos technikáira is. A két írásforma egymásba játszásának lehetősége, sikere avagy kudarca a kötet talán legfőbb tétje. Mora ugyanis olyan terepet épít és jár be, amelynek erős helyszínei és szereplői mindenképpen a prózai műfaj felé közelítik művének egészét. Szándékosan nem beszélek egyértelműen elbeszélésekről, mert bár látszólag valóban önálló címekkel ellátott, különálló írások szerepelnek a tartalomjegyzékben, mégis regény közeli olvasattá állnak össze. A határszéli falu, a tó, a kastély, az uszoda, a büfé, a határsáv olyan szereplők életkeretei, akiknek az írásokból nem feltétlenül következően van közük egymáshoz, mégis egy, közös és zárt világ lakosai, történeteikre egyfajta archetipikus azonosság jellemző. Olyan időtlenséget sugallnak, ami inkább a mitológiai elbeszéléshez, mint az önmagát a múló idő folyamatosságában megértő történetmondáshoz közelíti őket. Nővérek, húgok, fivérek, apák, anyák és nagyapák népesítik be ezt a valahol a nyugati határszélen húzódó falut, és bár apró jelek utalnak arra, hogy a vasfüggöny korszakában vagyunk, ezen belül egyéb eligazítás híján maradunk. Mora egyes szám első személyű elbeszélője szívesen és ügyesen váltogatja arcait, hol egy határőr (báty), hol egy elfonnyadt büfésnő (húg), máskor egy kisdobos lányka pozíciójából mond el történeteket, ezeknek azonban a szó eredeti értelmében soha nem ér a végére,

az elbeszéléseket nyitva hagyja,

vagy, ha úgy tetszik, egymásba nyitja. Önálló egységek, behatárolható nyelvi területek, a történetek érzéki és érzékeny, töredékek általi sejttetésével rajzolódnak ki. S hogy a történetmondói hangok nem alkotnak többszólamú művet, az egyrészt elmélyítheti az élet rendjének mint meghatározott, ismétlődő életpályák összegének a képzetét, másrészt alapot adhat kritikai fenntartásoknak is. A könyvet keretbe foglaló két írás, az indító darab és aztán a visszatérő motívumokat végül összegyűjtő záró szöveg mégis a zord és férfiak uralta világból kitörni vágyó női lelket állítja a mű középpontjába.

A Különös anyag sűrű anyag is egyben, tiszta méz, ami olykor beikrásodik. Ebből a szempontból tehát tényleg igazi első kötet, amiben a megtalált hang finomszerkezete hallatlanul erős szöveget alkot, a szövegteremtő erő viszont néha feltartóztatja a történetáradást, elnehezíti és modorossá teszi különös anyagát. Terézia Mora könyve mégis képes a pillanatot történeti távlatában és a történetet pillanatnyi intenzitásában megragadni, és ez "elsőre" bizony nem kevés.

Jánossy Lajos

Terézia Mora: Különös anyag; fordította Rácz Erzsébet; Magvető, 2001, 1490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.