Könyv

A cím igen vonzó. Azt hihetnénk, végre egy könyv, amelyik nem mardossa a magyar nép lelkét, hanem simogatja. A mi szerzőnk, a mi irodalmunk, a mi pálinkánk. Azt sejteti, hogy mégiscsak van feloldozás ebben a félreeső európai zugban. És mekkorát tévedünk.

Lassú, szaggatott ütemben indul Barnás Ferenc negyedik regénye, ami - a fül szerint - "egy regényciklus utolsó része". És csakugyan: ha akarjuk, olvashatjuk aMásik halált az előző regényekkel együtt.

Obama rajongói levelet küldött, Ang Lee 100 millió dolláros hollywoodi filmváltozatot készít, az olvasók titkos összefüggéseket sejtenek. A Pi élete mindent vitt: a hajótörött indiai fiatalember és a vele egy csónakban utazó bengáli tigris regénye olvasók millióit gondolkodtatta el a tigristartás nehézségeiről, és megkapta az egyik legnagyobb angolszász irodalmi elismerést, a Booker-díjat is. A közelgő filmváltozat és a regény hazai újrakiadása apropóján beszélgettünk a szerzővel telefonon.

A regényt félreértelmező, de önmagában is félresikerült, egyszerűen gagyi borító bármit sugalljon, a szöveg kerül mindenféle iróniát. A valójában Alt Krisztián által jegyzett írás műfaját tekintve misztikus thriller, de a vérben tocsogós horror szubzsáner, a "gore" sem idegen tőle.

"Kamu az ember" - állítja Sopotnik Zoltán negyedik kötetében. A "kamuság" azonban itt korántsem a szerzőt vagy szövegeit terheli, inkább arról van szó, hogy valami hibádzik: a grammatika, a keretek éppen csak látszólag, a látható világ viszont tényszerűen, felkavaróan esik szét előttünk, hazudja el önmagát.

Vendégek az olvasók, míg jóhiszemű, jogcímmel rendelkező lakáshasználók a kötet szerzői, hisz a budai Bajor-villa régóta a színháztörténet kutatóinak egyik legfőbb hadiszállása. Ács Piroska, Gajdó Tamás és kollégáik most e kötettel tisztelegnek a színésznő előtt, aki sikerrel és méltán emelte önmagát a huszadik század Dérynéjének kultikus magaslatára.

A Szürke ötven árnyalata és folytatásai a Harry Potter-széria népszerűségével vetekszenek. Nem kis teljesítmény ez egy olyan könyvtől, melyben az olyan mondatok, mint a „Húúú... óóó... Erősebben szopom” békésen megférnek Bach és Darfur emlegetésével.