Könyv

Vendégségben Bajor Gizinél

Könyv

Vendégek az olvasók, míg jóhiszemű, jogcímmel rendelkező lakáshasználók a kötet szerzői, hisz a budai Bajor-villa régóta a színháztörténet kutatóinak egyik legfőbb hadiszállása. Ács Piroska, Gajdó Tamás és kollégáik most e kötettel tisztelegnek a színésznő előtt, aki sikerrel és méltán emelte önmagát a huszadik század Dérynéjének kultikus magaslatára.

Mert hát hol van az megírva, hogy egy színész nem alakíthatja az eszével, bájával, társasági tehetségével a pályafutását? Ezt a színészi játékában sajna már alig-alig megidézhető, de máig csillámlóan okos, minden ízében izgalmas és tehetséges asszonyt mutatják be a kötet írásai: karrierjének és egyre emelkedő művészi-társadalmi rangjának egyes állomásain, egykori otthonaiban, kitekintéssel dicsőült utóéletének legfontosabb mozzanatára - magára a Bajor Gizi Színészmúzeumra. Mert ha egy múzeum nem is szolgálja oly hatalmas mértékben a színésznői név emlékezetét, mint egy-egy forgalmas fővárosi köztér, azért Bajor Gizit ma vitán felül elsősorban a Gobbi Hilda által gründolt múzeum névadója gyanánt ismerjük és tiszteljük. S a kötet írásaiból hamar nyilvánvalóvá válhat, hogy a legendás színésznőnek ki is járt ez az apoteózis, hiszen nagy és virtuóz módon kormányzott életúthoz kapcsolódott a holt színészt vajmi ritkán megtaláló kegyeletes gesztus. E nagy és okos élet relikviáit mutatják a kötet képei és ráadásképp az a DVD-melléklet, amely a Színészmúzeum Bajor-anyagának katalógusát tárja a multimediális hajlamú olvasó elé: másfél ezer fotó, festmény, grafika, hang- és filmfelvétel s egyebek felvonultatásával. S ezek sorában ott a fénykép Bajor Gizi egymás mellé helyezett kitüntetéseivel, a Corvin-koszorúval és a Kossuth-díjjal, a Kisfaludy Társaság Greguss-díjával és a Magyar Népköztársasági Érdemrenddel, Bajor rendszerváltásoktól háboríthatatlan tehetségének díszjeleivel.

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2012, 128 oldal, 2000 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.