Könyv

Bozsik Péter: A pálinka dicsérete és más történetek

  • Czinki Ferenc
  • 2012. szeptember 9.

Könyv

A cím igen vonzó. Azt hihetnénk, végre egy könyv, amelyik nem mardossa a magyar nép lelkét, hanem simogatja. A mi szerzőnk, a mi irodalmunk, a mi pálinkánk. Azt sejteti, hogy mégiscsak van feloldozás ebben a félreeső európai zugban. És mekkorát tévedünk.

Ami ugyanis a záró ciklust megelőző (tehát a kötet legjavát adó) szövegekben olvasható, az minden, csak nem önfeledt szórakozás, még akkor sem, ha szatírának, állatmesének vagy anekdotának van álcázva. Ha mindent lecsupaszítunk, a téma végül mindig ugyanaz, ugyanannak a történetnek egyes jeleneteit csípjük el: délvidéki szerző érkezik az ún. anyaországba, meg-megbicsakló egzisztencia, meg-megbicsakló egészség, a diktatúra és a háború látomásszerű emlékei, jó sok szesz, kevés alvás. És lehetetlen beilleszkedni, de nem a társadalomba, hanem a másképpen elnyomó rendszerbe. Az egykori APEH, a szoftverrendőrség, a kis- és kényszervállalkozók világába.

Aztán Bozsik sokszor mégis mindent megtesz, hogy ne a valódi témára figyeljünk. Az első ciklusban komolyan ragaszkodik az elbeszélő rejtegetéséhez, az alteregók kusza kapcsolatrendszeréhez (Bálványi, Karácsonyi, Bozsik), aminek eredményeként például ilyen fejtegetésbe kénytelen bonyolódni: "Mi lennék! E sorok írása közben már az vagyok, illetve nem vagyok. Illetve nem az vagyok, aki vagyok. Vagyok, aki vagyok." Ahhoz képest, hogy a nyers történetek mennyire jól működnének magukban is, fölösleges körnek tűnik alteregókat beszéltetni egymással vagy - mint a harmadik ciklusban itt-ott - gyengébb állatmese-parafrázisokat fabrikálni; voltaképpen mondani is valamit, meg nem is. Ezek után aztán tényleg jólesik a végén egy igazi pálinka, pontosabban egy pálinkaenciklopédia meg egy sörszótár, ami műfaját tekintve valóban az, ami: költészetté átlényegülő tény- és füllentéshalom, ahogy azt a legjobb magyar gasztroszövegektől megszoktuk.

zEtna, 2012, 189 oldal, 2000 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.