Könyv

Egy másik évszázad

Agneta Pleijel: Lord Sohamár

  • Czinki Ferenc
  • 2012. augusztus 26.

Könyv

A kiadó Valahol Európában című, Karádi Éva által szerkesztett sorozatában olyan fontos művekre bukkanhatunk, mint Hugo Claus flamand regénye, a Belgium bánata vagy Olga Tokarczuk misztikus Lengyelország-meséje (Őskor és más idők), és persze izgalommal várjuk Mario Levi Isztambul-könyvét is. A kötetek szép kivitelűek, a fekete-fehér borítófotók kifejezők, a szövegeket követő tanulmányok informatívak és tényleg hasznosak. Ha a néhány sajtóhibától eltekintünk (amelyekből viszont sajnos még borítóra is jutott egy), összességében elégedettek lehetünk a sorozattal. A szerkesztésről, a válogatásról nem is beszélve.

A svéd Agneta Pleijel két híres lengyelről írt terjedelmes, apró történetekkel telezsúfolt regényt, de mielőtt még alámerülnénk különböző lexikonok szócikkeiben, vagy felidéznénk, mit is tudunk Stanislaw Witkiewiczről és Bronislaw Malinowskiról, a szerző azonnal figyelmeztet: a hasonlóság a valós személyek, események és a regénybeliek között csak véletlen lehet. Ezt persze már olvastuk, hallottuk éppen elégszer, ám a szöveget követő magyarázó esszét is ezzel a gondolattal kezdi Csordás Gábor: "Ritkaság, hogy az obligát figyelmeztetés (...) ennyire helyénvaló legyen." Tehát fogadjuk el, hogy a rebellis festő, író, filozófus Witkiewicz és az antropológia korai apostola, Malinowski ebben a regényben nem létezik. Helyettük viszont itt van Stas és Bron, egy kotnyeleskedő, izzó lelkű művészkezdemény meg egy töprengő, egyáltalán nem életrevaló jófiú, akik tizenévesen, erősen mámoros állapotban együtt köszöntik az új évszázadot egy zakopanei hídon, aztán elindulnak a belvárosba csajozni. Minden nyitott, formálódó, képlékeny. Ebben a pillanatban még akár meg is lehetne úszni a huszadik századot.

Pleijel ehhez a történethez olyan nyelvet teremt, amitől tényleg egy mesében érezhetjük magunkat, eltávolodunk az általunk ismert századtól. Szinte végig nagyszerűen egyensúlyoz: mitikus közeget hoz létre, amiben egy "gyerek isten" vagy "szórakozott isten", később pedig "kicsinyes isten" alakítja az eseményeket és navigálja a gyanútlan szereplőket; a látomásos szövegrészek remekül megférnek a naturalista leírások mellett, a történelem pedig csak lassan szivárog befelé. Bár a huszadik századi sorsok ezek szerint végül tényleg nem elkerülhetők: "Egy másik évszázad jobban megfelelt volna, mondta Stanislaw. Igen, bármelyik, tette hozzá."

Lord Sohamár nem akar történelmi olvasókönyv lenni: elmesél egy nehezen leírható barátságot, amely folyamatos kölcsönhatásban áll a világtörténelemmel, és egy ponton, egyébként a világháborútól távol, az ausztráliai Toowoomba hegynél hirtelen megszakad. A Bron és Stas kutatóútja során történt, mindössze néhány sorban említett homoerotikus kalandjukra és az ezt követő vitára már a regény első harmadában sor kerül. Az ígéret, hogy minden másként is lehetne, nagyjából eddig tart, innentől kezdve mindenki azt az életet éli, ami eleve adatott neki. Két individuum kiszabadul a huszadik századba, de egymás nélkül teljesen védtelenek. "Stas minden irányt fel akart fedezni, és Bront használta az ellenvélemény hangjának, majd azt tette, amit az elejétől fogva akart." Ezután az ellenvélemény is megszűnik. Már csak egymás emlékével vitatkoznak.

Részben ebből adódik, hogy a regény első harmada a legfeszesebb, a szereplők bemutatása, a nézőpontok sűrű váltogatása, a fejezetek mozaikszerűsége kétségtelenül a szöveg leginkább lebilincselő elemei. Ezután óhatatlanul lassulás, fáradtság, fellazulás következik, és ekkor még előttünk áll a könyv nagy része. A szöveg dinamikáját a két főszereplő közös dinamikája adja. Amikor magukra maradnak a gondolataikkal, azok gyakran unalmassá, banálissá válnak; és ezt, sajnos, átveszi az egyébként jól szerkesztett szöveg is. Hiába mozgolódnak a gondolataik új tudományok, művészeti és politikai irányzatok megszületése körül, ennek izgalmát sokszor mégsem sikerül visszaadni.

Fordította Papolczy Péter. L'Harmattan, 2012, 550 oldal, 3950 Ft

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.