Könyv

A tökéletes bűnösség korában

Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

  • - banza -
  • 2012. augusztus 30.

Könyv

 


"Ha isten nincs, mindent szabad", szól Ivan Karamazov híres maximája. Ez a szellemi alapja Block 16 kötetes Matt Scudder-sorozatának, amelynek immár kilencedik része jelent meg magyarul. A korszak pedig Fichte híres meghatározása szerint a "tökéletes bűnösség", a "minden igazság iránti teljes közöny, a vezérfonal nélküli totális kötetlenség" kora. Akkor hát Isten halott. Rendben, de azért a pokol létezik? Vagy mégis van Isten? És ha nincs, azért van-e valami vezérfonál? Azaz van-e valami határ, amit még egy szörnyeteg sem léphet át? Ilyesmiken vitázik az anonim alkoholistákhoz járó magánnyomozó és a semmiféle vérfürdőtől vissza nem riadó bűnöző barátja, az ír Mick Ballou, valamint a roppant száraz humorú rendőr, Joe Durkin, miközben igazságot tesznek. De mi az igazság?

 

Persze Block csak kis mértékben terheli meg krimijét az efféle etikai-metafizikai gondokkal, csak éppen annyira, amennyi még hitelesen ábrázolható, és ami még nem haladja meg valószínűtlen mértékben alakjai szellemi horizontját. Nem puffasztja föl figuráit, pozitív értelemben sem rágalmazza meg őket, és általában is pontosan tudja, mi az, ami egy alapvetően mégiscsak szórakoztatás céljából írt regénybe még belefér. A giccshatáron táncol, de csak nagyon ritka esetben csúszik túl a lába - mi sem természetesebb, hogy akkor, ha nő/férfi vagy gyerek kerül a szereplők közelébe. Végül persze véget érnek az érvek, marad a halál, de ez újabb kérdést szül: mi értelme a tisztességnek/tisztességtelenségnek, ha úgyis meghalunk? Vagy a mi költőnk szavaival: "kiterítenek úgyis".

Fordította Varga Bálint. Agave, 2012, 323 oldal, 2980 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.