"Ha isten nincs, mindent szabad", szól Ivan Karamazov híres maximája. Ez a szellemi alapja Block 16 kötetes Matt Scudder-sorozatának, amelynek immár kilencedik része jelent meg magyarul. A korszak pedig Fichte híres meghatározása szerint a "tökéletes bűnösség", a "minden igazság iránti teljes közöny, a vezérfonal nélküli totális kötetlenség" kora. Akkor hát Isten halott. Rendben, de azért a pokol létezik? Vagy mégis van Isten? És ha nincs, azért van-e valami vezérfonál? Azaz van-e valami határ, amit még egy szörnyeteg sem léphet át? Ilyesmiken vitázik az anonim alkoholistákhoz járó magánnyomozó és a semmiféle vérfürdőtől vissza nem riadó bűnöző barátja, az ír Mick Ballou, valamint a roppant száraz humorú rendőr, Joe Durkin, miközben igazságot tesznek. De mi az igazság?
Persze Block csak kis mértékben terheli meg krimijét az efféle etikai-metafizikai gondokkal, csak éppen annyira, amennyi még hitelesen ábrázolható, és ami még nem haladja meg valószínűtlen mértékben alakjai szellemi horizontját. Nem puffasztja föl figuráit, pozitív értelemben sem rágalmazza meg őket, és általában is pontosan tudja, mi az, ami egy alapvetően mégiscsak szórakoztatás céljából írt regénybe még belefér. A giccshatáron táncol, de csak nagyon ritka esetben csúszik túl a lába - mi sem természetesebb, hogy akkor, ha nő/férfi vagy gyerek kerül a szereplők közelébe. Végül persze véget érnek az érvek, marad a halál, de ez újabb kérdést szül: mi értelme a tisztességnek/tisztességtelenségnek, ha úgyis meghalunk? Vagy a mi költőnk szavaival: "kiterítenek úgyis".
Fordította Varga Bálint. Agave, 2012, 323 oldal, 2980 Ft
