Különböző társadalmi osztályokhoz tartozó párok sorsa fonódik össze ebben a nem csak szociálisan érzékeny regényben. A szöveg ugyanakkor nem óvatoskodik az egyes élethelyzetek ábrázolásakor, melyek jóval kevésbé kifinomultak, mint maga a nyelvezet. A főszereplők problémái, a közöttük felmerülő konfliktusok minden pillanatban evidensek, az olvasónak nem kell leskelődnie a mondanivaló után, mert majd’ kiveri a szemét. A gyakori klisék (mondjuk, az asztalterítő hiányán zsörtölődő anyósjelölt és lánya veszekedése) a könnyed azonosulást szolgálják, sok olvasónak azonban könnyen kedvét szeghetik. A történet sodró, de nem visz el sehova, semmi olyan tapasztalatot nem közvetít, ami ne volna minden olvasó előtt magától értetődő.
A „sebek” nem is túl mélyek, a felszíni horzsolásokat mutatják meg. A sorsfordító traumák helyett a fiatal felnőttek középtávú döntéseinek súlyát, párkapcsolati és megélhetési dilemmákat, közvetlen környezetünk ismerős, hétköznapi szorongásait. A Seb gyakorlatias szöveg ebben az értelemben, ahol minden megoldás kézenfekvő. A könyvön olyan könnyű átesni, mint egy esős délutáni kávéházi beszélgetésen, ahol sok mindenről szó eshet, de a valódi mélységet nem sikerül feltárni. Vagyis ami a könyv előnye egyfelől, az a hátránya másfelől: talán bizonyos részletek elhallgatása hiányzik belőle, mert minimális küzdelem azért minden olvasónak jár.
Kalligram, 2016, 250 oldal, 2990 Ft
