Európai és magyar író volt – így kezdi Cornelius Hell osztrák irodalomkritikus, a beszélgetés moderátora. Nincs nagyon mit kommentálni ezen. A bécsi könyvvásáron a Duna menti irodalmat összefogó Donau Lounge rendezvénysorozat és színpad egyik fontos programjaként kapott helyet a megemlékezés. A német–osztrák–magyar–szlovák–szerb–szlovén–román–cseh–bolgár–horvát írók és költők felolvasásának és bemutatkozásának sorából persze kilóg a program: a kényszerű múlt idő miatt. De a legteljesebb mértékben helye van itt ennek a beszélgetésnek, amelynek jelentősége magában a gesztusban rejlik. Ezen túl a hallgatóság nagy száma is bizonyítja, hogy Esterházyt a német nyelvű közönség és irodalmi közeg mennyire számon tartotta.
Hárman beszélnek róla: Darvasi László mint magyar írótárs; Angelika Klammer szerkesztő és lektor, aki Esterházyval a német kiadásokon dolgozott; és Josef Formánek cseh író, aki szerint egyszer talán megírja valaki csehül Esterházy könyvét a Hrabal könyvére válaszul. Mesélnek humorról, könnyedségről, személyes szabadságról, posztmodernről, a nyelv, a szavak által meghatározott és előidézett valóságról, és persze személyes történetekről, találkozásokról. Mindenkinek megvan a saját EP-je, erről van szó. Meg arról, hogy mégis: EP (az ő életműve, jelenléte, hagyatéka – mi a legjobb szó?) közös esemény. Mozaikok, mindössze épp annyi darabka, amennyi az alig 60 percbe beleférhet, és néhány sor németül az Ausztriában idén megjelent Márk-változatból. A könyvbemutatóra már nem jött el, lemondta, teszi hozzá Hell. A Hasnyálmirigynapló fordítása márciusban jelenik meg.
Buch Wien, november 12.
