Esemény

In memoriam Péter Esterházy

Könyv

Európai és magyar író volt – így kezdi Cornelius Hell osztrák irodalomkritikus, a beszélgetés moderátora. Nincs nagyon mit kommentálni ezen. A bécsi könyvvásáron a Duna menti irodalmat összefogó Donau Lounge rendezvénysorozat és színpad egyik fontos programjaként kapott helyet a megemlékezés. A német–osztrák–magyar–szlovák–szerb–szlovén–román–cseh–bolgár–horvát írók és költők felolvasásának és bemutatkozásának sorából persze kilóg a program: a kényszerű múlt idő miatt. De a legteljesebb mértékben helye van itt ennek a beszélgetésnek, amelynek jelentősége magában a gesztusban rejlik. Ezen túl a hallgatóság nagy száma is bizonyítja, hogy Esterházyt a német nyelvű közönség és irodalmi közeg mennyire számon tartotta.

Hárman beszélnek róla: Darvasi László mint magyar írótárs; Angelika Klammer szerkesztő és lektor, aki Esterházyval a német kiadásokon dolgozott; és Josef Formánek cseh író, aki szerint egyszer talán megírja valaki csehül Esterházy könyvét a Hrabal könyvére válaszul. Mesélnek humorról, könnyedségről, személyes szabadságról, posztmodernről, a nyelv, a szavak által meghatározott és előidézett valóságról, és persze személyes történetekről, találkozásokról. Mindenkinek megvan a saját EP-je, erről van szó. Meg arról, hogy mégis: EP (az ő életműve, jelenléte, hagyatéka – mi a legjobb szó?) közös esemény. Mozaikok, mindössze épp annyi darabka, amennyi az alig 60 percbe beleférhet, és néhány sor németül az Ausztriában idén megjelent Márk-változatból. A könyvbemutatóra már nem jött el, lemondta, teszi hozzá Hell. A Hasnyálmirigynapló fordítása márciusban jelenik meg.

Buch Wien, november 12.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.