Hús nélküli lakoma?

Műfordítás és prüdéria

Könyv

Farkincák, bögyörők, fütyik, tapizás, búbolások egyrészt, szeretőkre való rút rádőlés, szájongyalázás, szerteprütykölés másrészt. Mintha az erotikus - vagy éppen trágár - irodalmi alkotásokat tolmácsoló műfordítók hol óvodákban végeznék munkájukhoz a gyűjtést, hol világtól elzárt nyelvi laboratóriumokban alkotnák meg életképtelen kifejezéseiket.

"Vigyázzatok, mert Domokos elvtárs korrektúrában kihúzott valamit - szólt a műszaki szerkesztőnk, amikor az Európa 1981-ben készült kiadni Az unalom című Moravia-regényt. És mit húzott ki? Azt mondja, nem tudja - egy szót. A fordító Zsámboki Zoltán is csak második olvasásra találta meg. Van a regényben egy furcsa nő, nem lehet pontosan tudni, hogy kurva vagy nem, valaki szerelmes belé. Volt a leírásban egy olyan mondat, hogy a nemi szerve függőleges hasítéka beszédesebb, mint szája vízszintes rése. Domokos János azt húzta ki, hogy függőleges. Ezt akkor nem értettem, de aztán rájöttem: ettől a szótól az egész egy pillanat alatt nagyon szemléletes lett" - a történetet Lator László meséli: így működött a szocialista erkölcs cenzúrája. Igaz, teszi hozzá, két évvel később Szamártestamentum címmel egy olyan középkori francia kötet jelent meg, amelyben a legszókimondóbb formában beszéltek például a nagylikú Berengár királyról. De bizonyára volt a kiadói politikában valami ötletszerű, mert Várady Szabolcs emlékezete szerint John Ford - 1629-ben írt -'Tis Pity She's a Whore című darabjának kiadásakor az Európa még 1984-ben is visszariadt attól, hogy a címlapon a "kurva" szó megjelenjen. Kár, hogy ká: erre kellett szelídíteni - Vas István halálig bánta, hogy engedett az erőszaknak.

Hátulj és farcicere

Dante Poklának egy helyén a fenék a neuralgikus pont. A huszonegyedik ének végén az ördögök nyelvet öltenek a vezetőjükre, aki erre - Babits fordításában - "trombitát csinál az alfeléből". Az olaszban itt a "segg" jelentésű "culo" szerepel, amelyet az Isteni színjáték új fordításán dolgozó Nádasdy Ádám megfigyelése szerint eddig senki sem adott vissza híven.

A fenék egy másik itáliai vonatkozása közelebbről is érint minket: mesélik, hogy a Janus Pannoniust fordító Csorba Győző mennyire örült, amikor meglelte a "farcicerélés" szót. Ez valóban remekül illik a versformába, de azért az anális behatolást jelentő latin szó keresetlensége mellett elég pipiskedőnek hat.

Arany persze meg tudta oldani, hogy a tabuszavak kimondása nélkül is vaskos legyen, például amikor a Nagyidai cigányokban így írja le az egyik szereplő halálát: "Tótágast áll fején; ég felé a lába, / Megakadt valahogy a nyeregkápába; / Lelke pedig, amint mennybe iparkodott, / Feljebb-feljebb mászva, kiment ahol tudott." Ugye mennyivel érdektelenebb lenne a szöveg, ha csak annyit írt volna a költő, hogy Czirok kifingott? De Aranyt ezzel együtt is szemérmes költőnek ismerjük: nem véletlen, mondja Nádasdy, hogy a Toldiból készült obszcén átirat, és nem mondjuk a János vitézből.

A görög klasszikusok közt alighanem Arisztophanész volt a leginkább szabad szájú - akit éppen Arany fordított. Bolonyai Gábor, a kritikai kiadás gondozója érdekes megfigyelést tett: "Az Arany által használt két német fordítás szövege határozottabban prűdebb az övénél. Végig célozgatnak, miközben Arany többször is nyelvjárási szavakat alkalmaz, illetve ha céloz, akkor plasztikusabb, vagy a jegyzetben hívja föl a figyelmet az eredeti vaskosabb szóhasználatára. Vagyis most úgy látom, a maga korában egyáltalán nem volt prűd a fordítása."

Gyalázkodásra, káromkodásra a görögök egyébként nem a szexualitás képzetkörébe tartozó szavakat használták. "Arisztophanész táglikúzása is csak annyiban sértő - mondja a klasszika-filológus -, amennyiben a közvélekedés felnőtt férfihoz nem tartotta illőnek a passzív szerepet. Emellett 'a hollók közé' küldték a másikat, vagy a halál, betegség és a kínzás különféle nemeit kívánták neki, főleg valamelyik alvilági istenség közbenjárásával."

Mindezek fényében mit kezdjünk azzal, hogy Catullus egy fiatal fordítója még 1938-ban is kipontozta a kényes szavakat? Az öncenzúra mögött ez esetben nem prüdéria, hanem sajtórendészeti megfontolások állhattak - 1932-ben Radnótit is éppen szemérem elleni vétségért (és sajtó útján elkövetett vallás elleni kihágásért) fogták perbe. A kilenc rendbeli szeméremsértést a vád szerint az olyan szövegek valósították meg, mint például a Kis kácsa fürdik című vers csaknem teljes egésze: "Fürdik a nagy lány a ruhaáztató / jó tekenőben s mindene látszik, / ahogyan csattogva mossa magát; már / tudom, utána száradni kifekszik / a napra és engem kíván ő csörgő / fogakkal két énekes combja közé!" El lehet képzelni, mi lett volna, ha Devecseri 1938-ban olyan pontosan fordítja Catullus 15. versét, ahogy később megjelent: "Majd szátokba s a seggetekbe fúrom". (Csehy Zoltán ennél is hívebb megoldásáról - "Szétkúrom farotok, ti meg leszoptok" - már nem is beszélve.)

A görögökhöz hasonlóan a középkori franciákra, provanszálokra és olaszokra sem volt jellemző a finomkodás, amint az Udvariatlan szerelem című antológiából kiderül (ebben a habos ondótól az ujj kreatív használatáig minden benne van). A nemrég új kiadásban megjelent Pantagruel fordítója, Gulyás Adrienn szerint a szabad szájú Rabelais-vel kimondottan szerencséje van a fordítónak. "Épp azért, mert trágárul szókimondó: erre ugyanis van regiszterünk. Máshol pedig képszerű a leírása, amit így a magyar ember is ért, és nem kell hozzá ábra."

A baj a finom erotikával van. "A francia ugyanis - mondja a műfordító - tud úgy is beszélni a testiségről, hogy finoman erotikus, és egyáltalán nem trágár. Na, ilyenkor gondolkodóba eshet szegény magyar fordító, hogy mondjuk a pisilő, a pénisz vagy a fasz közül melyik a finoman erotikus. Most egy kicsit túlzok, de körülbelül ezek a regisztereink."

Szabó Lőrinc dicső pénisze

De a franciák sem voltak mindig ilyen szemérmetlenek. Verlaine Nők című kötetének első változatát még elkobozták, és későbbi magyar változata is csak "kézirat gyanánt" jelent meg, kis példányszámban, a nevét nem vállaló húszéves Szabó Lőrinc fordításában. 1920 - ahogy Kabdebó Lóránt, a kis könyv későbbi kiadója írja - "lidércnyomásos hónapjaiban" Babits, Tóth Árpád és Komjáthy Aladár azzal szórakozott a Central kávéházban, hogy szonettben zengték Szabó Lőrinc péniszének dicsőségét (Tóth Árpád még illusztrálta is a kéziratokat). Vagyis az írók hangulata találkozott a piaci, kiadói igényekkel.

Már a Verlaine által egy kórházi ágyon írt kötet Nyitány című verse sem hagy kétséget a hangütést illetően: "Combotok s farotok szent börtönébe vágyom, / lányok, kikben örök temploma él a Kéjnek, / hogy veletek vígan hancúrozva az ágyon / csak testetek sötét nyílásaiban éljek." És ez csak a fennkölt kezdet, a könyv később alacsonyabb regiszterekbe is leereszkedik. Alacsonyabb regiszterek? A könyv tárgya alacsony - írja az előszóban Babits (szintén név nélkül) -, "de csak azoknak, akik az erotikát annak hazudják, mert bennük alacsony maradt".

Talán az eddigiekből is kiderült, amire Csehy Zoltán külön is felhívja a figyelmet: "A fordításirodalom elválaszthatatlan a mindenkori irodalomtól, az pedig az ízlés és erkölcs állapotától." Márpedig - folytatja az irodalomtörténészként is ismert költő - "a régi magyar irodalom nem prűd. És itt nemcsak Janus Pannoniusra gondolok, hanem például arra, hogy Zrínyi milyen természetességgel beszél Rusztán bég impotenciájáról vagy Radivoj és Juranics szerelméről, vagy hogy a jezsuita Faludi Ferenc homoerotikus eclogát írt."

Másrészt - figyelmeztet Várady Szabolcs - attól, hogy valami egyszer természetes volt, később még lehet elképzelhetetlen. Bornemisza még gond nélkül leírta, hogy "Az ganéjt és undok szart míg nem mozgatod, nem annyira büdös; mihelyt megmozdítod, ottan az bennevaló büdösség felindul." Vagy: "Ha az szarral harcolsz: ha megbírod, ha megbír is - szaros leszel." Nádasdy Ádám szerint a nyelvi illem tűrőképességét a higiénés állapotok is befolyásolják: azokban a korokban, amikor gyakran szembesültek az emberek a testiség fizikai tüneteivel, ezek nyelvi kifejezése sem volt olyan rendkívüli, mint amikor a nyomokat az angol vécé kezdte eltüntetni, vagy divatba jött zsebben, szövetdarabba csomagolva tartogatni az orrváladékot.

Hatások, ellenhatások és indirekt hatások bonyolult klímája alatt fejlődik a nyelvi illem különös növénye, amelynek a prüdéria a bibéje és a szókimondás a porzója. Erre utal Csehy Zoltán is, amikor ezt mondja: "Görög-latin erotikus versfordításaim olvastán vannak, akik ártatlanabb szövegek mögött is erotikus utalásrendszert keresnek" - vagyis egyes olvasók ott is betakarítanának, ahol a költő nem is dugványozott.

Arany elveszett verse

Arany az irodalmi legendárium szerint írt obszcén verseket is, de ezek a Voinovich-villában egy második világháborús bombatalálat következtében elégtek. Ezek felidézése céljából születtek az alábbi strófák, amelyek minden szava, sőt sora, félsora Aranytól való - egyedül az új szövegösszefüggésért terheli felelősség e cikk szerzőjét.

 

Toldi éjszakája

Születésnapi cento Lator Lászlónak

 

Letérdelt a földre, nem ügyelve másra,

félrebillent fejjel úgy mozgott a szája.

Összeroppan a rúd: ami csak volt benne,

kívánatos ízzel, jóízűen nyelte.

Reszkető ajakkal mit se kímél tőle,

véginél ragadja, szíja ki belőle

bűvös-bájos mézét, úgy hogy édességén

tiszta nyál csordul ki a lyány szája végén.

 

Visszajő a lyányka, ha elég nem lenne,

mint szilaj csikóé, magas volt a kedve:

Rettentve sikolt fel, véges-végig méri,

nyelve a szájában meg nem tudna férni.

Combot nyújt, a legény véges-végig nyalja,

délcegen megűli, nagyokat döf rajta.

Összezsibbasztotta, megrészegítette:

Ennyibe került, míg elszenderíthette.

 

De lám, mintha ördög volna belé bújva,

Miklós hengeredik s talpra ugrik újra,

S mint midőn a bika, csak most jő a nagyja:

Fel-feláll a farka, s hátul megtámadja.

 

Mintha fénylő kardját serényül forgatja,

Párját fekhelyéből sűrűn osztogatja:

Mennél elébb görnyed, annál inkább dagad,

megered lassanként, valamint a patak,

úgy kél a sohajtás, előrehajolva,

mintha szíve-lelke a szemében volna.

Lehanyatlott aztán, s akárhova nézett,

még szemét behunyva is folyt az igézet.

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.