Önarckép idegen kézzel

Vörös István: Keresztelés özönvízzel. Befejezhetetlen krimi

  • Darvasi Ferenc
  • 2012. január 5.

Könyv

A több mint húsz kiadott kötetnél tartó Vörös Istvánnak a Keresztelés özönvízzel az első regénye. Mindjárt egy krimi, melyben egy kiugrott pap - visszakerülve gyerekkorának színterére, Bakonymérőre - beköltözik egy eleve fura családhoz: a csehovi Három nővért megidéző lányokkal, a langyos Katával, a hideg Zsuzsával és a forró Mártival él együtt, valamint az apjukkal, Atyával, egészen egy gyilkosságig.


A szituáció meglehetősen bonyolult: nem lehet tudni, ki ölt ("Azt hiszed, mindig van gyilkos is, ha valakit megölnek?"), valóban gyilkosság történt-e, sőt azt sem, hogy meghalt-e egyáltalán valaki, és hogy még egy lapáttal rátegyek: az sem biztos, hogy akiről azt hisz-szük, meghalt, egyáltalán létezett-e. De nem ez az egyetlen csavar: két - egymással sokáig vitázó, aztán a végére megbékélő - elbeszélőt is találunk a könyvben. Az első (a kurzív részek szerzője) kiugrott fizikus, aki nem akarja elmesélni, mi történt vele - ezért teremti meg a másik narrátor, a kiugrott pap alakját, hogy általa (fikció a fikcióban) beszéljen áttételesen a saját életéről is, idegen kézzel alkosson önarcképet, elrejtőzve egy látszólag tőle független történetben. És ha mindez nem lenne elég, az olvasó azért is nehéz helyzetben van, mert számtalanszor félrevezetik: a két elbeszélő, de a hőseik is sokszor hazudnak, ami aztán később lelepleződik.

 

Vörös 1996 és 2004 között írta a Keresztelést. Ez csak azért érdekes - azon a kérdésen túl, hogy miért kellett ilyen sokat várni a kiadatására -, mert a szöveg jól azonosíthatóan magán viseli az akkor fénykorát élő honi posztmodern irodalom alapjegyeit. Például az olvasó szeme láttára születik meg a regény, beleláthatunk az írói műhelybe a narrátorok folyamatos önkommentárjai révén. Hangsúlyozottan szövegről, és nem a valóság imitálásáról van szó. Jól végigkövethető, hogy az elbeszélő gondolataiból, fantáziálásaiból miként születik meg egy-egy rész, avagy: amit a narrátor előbb magában kitalál és leír, azt szereplői kisvártatva gyakran kimondják. Maga a textus pedig amolyan útvesztőként, labirintusként funkcionál ("Ez a szöveg tehát menedék, bujkálás..."; "Lehet tehát, hogy minden elbeszélő csal, hogy kerülő úton rohan a háttérben..."). Folyton a megalkotottságra utal - egyben az olvasói belefeledkezést hátráltatja - az is, hogy a könyv rövid, egy-két oldalas, önálló címmel rendelkező fejezetekből épül fel.

A krimi egyik fő célja: leírni a leírhatatlant, lerajzolni a lerajzolhatatlant, megismerni a megismerhetetlennek tűnőt - avagy "Ami nem mérhető, arról beszélni kell". Egyrészt belső nyomozásként, az önmegismerés allegóriájaként is felfogható Vörös műve ("az embernek egyszer elkerülhetetlenül meg kell vívnia a harcot azzal, akinek született"), de hogy istenkeresésként is, azt mutatja, hogy a kiugrott pap éppen egy olyan famíliához vetődik, ahol a családfőt Atyának hívják... A Keresztelés özönvízzel - a Tzvetan Todorov-i kategóriákkal élve - klasszikus rejtélyközpontú titokregény, és egyben anti-detektívtörténet, amely a regény megoldását problematizálja. Amolyan kettő az egyben, nem pusztán krimi, így nem csak a műfaj szerelmeseinek érdeklődésére tarthat számot.


Noran, 2011, 225 oldal, 2699 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."