A könyv felénél tartva egyre erősödik a gyanúnk, hogy ez nem bűnregény, és a szerzőnek nemcsak krimiírói vénája nincs, de ilyen ambíciója sem. Az eltört teáspohár két fiatal, az egyetemről frissen kikerült pályakezdő története, akik egy év különbséggel egy patinás szótárkiadó szerkesztőségében kapnak állást. Billy és Mona a felnőtté válás és az identitáskeresés nehézségeivel küzdve egy rejtély nyomaira bukkan új munkahelyén: a nagy értelmező szótár száz éve gyűlő-frissülő szócikkeit tartalmazó hatalmas cédulakatalógusban véletlenül ráakadnak egy oda nem illő cetlire, nyomozni kezdenek, és a szálakat (a fiókrengetegben elszórva lapuló cédulák, az idősebb kollégák visszaemlékezései) követve eljutnak egy évtizedekkel korábban a városi parkban (vagy egy régi munkatárs képzeletében) történt gyilkosságig.
A regény légköre furcsán anakronisztikus. A 2001. szeptember 11-e utáni években játszódik, míg a múltbéli, megoldatlan bűneset éve 1985. De mintha megállt volna az idő, és nem csak a Samuelson kiadóvállalatnál. Megtudjuk, hogy a szócikkeket 1994 óta számítógépre viszik, de a dolgozók fő munkaeszköze továbbra is a papír, ceruza; még telefon is csak néhányuknak van az asztalán. Az ifjú hősöknek nincs se számítógépük, se mobiljuk – hogy az internetkapcsolatról már ne is beszéljünk. Hogy ilyen dolgok egyáltalán léteznek (sőt jelentős, nélkülözhetetlen szerepet játszanak) odakint, a való világban, azt csak néhány külsődleges (könnyen lehet, hogy utólag beszúrt) utalás nyugtázza.
A szótár javított kiadásaihoz az új szavakra és a jelentésváltozásokra elsősorban könyvekben és a nyomtatott sajtóban vadásznak, különös tekintettel a szlengre és más, nem kollokviális nyelvhasználatokra, de a források között nem hogy a net, de a rádió és a tévé sem nyert polgárjogot.
A kulturális hivatkozások (Ragyogás, Alkonyzóna) szintén a korábbi évtizedekre mennek vissza, és ez az amúgy nem is rosszul megírt regényt hiteltelenítő csalás annál bosszantóbb, hogy nincs semmi értelme.
Fordította: Siklós Márta. Európa, 2011, 370 oldal, 3200 Ft
