Könyv

Kegyetlen dolgok történnek a brit-nigériai - egy korábbi, családtörténeti ihletésű regényében egyéb nációjú ősöket is felvonultató - írónő parabolaregényének fordított világában. Doris Scagglethorpe-ot, egy káposztatermelő angol paraszt lányát egy szép napon elrabolják a rabszolgavadászok, és miután túléli a tengeri utazás minden nyomorúságát, beleégetik a vállába új tulajdonosa nevének a kezdőbetűit, belőle pedig Omorenomwara lesz, egyetlen dolga pedig a feltétlen engedelmeskedés. A hozzá hasonlókéhoz és a lehetőségekhez képest szerencsésen alakul a sorsa. Megszökik, elfogják, végül újra megszökik, aztán vénségére megéri a felszabadulást is.

Mindig hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az európai reneszánszra, mint az emberiség egyik aranykorára. Megvalósult álomként merül fel a képzeletben ez az időszak, amely egy még régebbi aranykor, a görög-római antikvitás bűvöletében élt, és zseniális művészetében mintegy újjászülte. Ha a reneszánszra gondolunk, varázsütésre oszlani látszik szemünk előtt a homály, terjed a fény, amelynek sugarában Botticelli légies alakjai lépdelnek. Hasonlóképpen szoktuk elképzelni a magyar reneszánsz korszakát is. Mátyás király dicsőséges uralkodásán elmerengve megdobban a szívünk: mégiscsak volt egy kor, amidőn kövér legelőinken kövér tulkok legeltek, arany kalászt ringatott a Duna menti róna, teli volt kinccsel az államkassza és - mellesleg - Bécs is Budához tartozott.

A tavaly bemutatott, azonos című mozifilm (nálunk DVD-n került forgalomba) adta az alapot e regényhez (szerzője forgatókönyvíró-társ volt a rendező Spike Jonze mellett) - ám mindkettő jócskán eltávolodott a forrásul szolgáló eredetitől. Maurice Sendak képeskönyve volt ugyanis az ötletadó, ez a magyarul soha meg nem jelent, a film ajánlójában viszont "a világ egyik legnépszerűbb könyve" címkével ellátott, alig harmincoldalas kiadvány. A történet egyetlen mondatban összefoglalható:

Évek óta Budapesten él, tudósítja a The Times és a The Economist olvasóit, könyvet írt az ENSZ mulasztásairól, valamint az arabok és zsidók együttéléséről Jaffában. Tavaly előállt egy krimivel, aminek főhőse Budapesten próbálja felgöngyölíteni az Európai Unió és a nácik közös összeesküvésének szálait. A Budapest Protokoll a napokban jelenik meg magyarul.

Pályafutásának csúcsán alighanem ő volt a legnépszerűbb és legbefolyásosabb magyar író: regényei, színdarabjai és filmjei tömegeket vonzottak, s szavának komoly közéleti súlya volt. Néhány műve, túl politikai és stílusfordulatokon, máig sokak kedvence, ám azt kevesen vitatják, hogy Zilahy nemcsak a közép-, de egyszersmind a másodosztály írója volt.

1. Seamus Heaney: Hűlt hely (Ford.: Ferencz Győző et al. Kalligram, 2010) - 127 pont 2. Cormac McCarthy: Az út (Ford.: Totth Benedek.

Az 1944-ben a bajor Weltach am Allgäuban született és 2001-ben választott hazájában, Angliában egy autóbalesetben meghalt W. G. Sebald (aki keresztneveit túl germánosnak vélve csak a monogramját adta meg írásai élén) Thomas Bernhard társaságában a legmélyebb német nyelvű író volt 1945 után. Immár a harmadik könyve jelent meg magyarul.

Április 14-én elhunyt Rubin Szilárd. Az életpályájáról szóló, itt következő cikkünk 2006. július 20-án jelent meg az Elsüllyedt szerzők sorozatban.

Kertész Imre életműve úgy épül föl, akár a gyöngykagyló: közepébe a makulátlan remekmű, a Sorstalanság van beágyazva, melyet a többi fontos, többnyire a főmű továbbgondolásaként, ahhoz fűzött regénykommentárként olvasható fikciós mű vesz körül, mint A kudarc vagy a Kaddis; aztán jön a szerző szintén figyelemre méltó esszéisztikája, naplóregényei: a Gályanapló és a Valaki más, végül pedig az életmű külső burka következik, azok a szükségszerűen megszülető szövegek és könyvek, melyek minden élő és alkotó szerző működését kísérik: a különböző interjúk, nyilatkozatok és életrajzi töredékek, melyekből immár csak nehezen kiszoríthatók a Kertész által olyannyira megvetett "anekdotikus" elemek, a művészi megformálásra nem kerülő (vagy arra nem alkalmas) életanyag, melynek ismeretére mégis igényt tart az utókor és a kortárs közönség, amely hálás minden olyan nyomért és információért, mely a nagy művészi alkotások keletkezését, működésének titkát, szerzőjük gondolkodásmódját segíthet jobban megérteni.

Már kezdjük megszokni, hogy az igényes krimi kezdi átvenni a régi realizmus szerepét.

Lapunk munkatársainak kebelén az elmúlt hetekben számos kitüntetés landolt. Kiváló tényfeltáró újságírói munkájáért Pulitzer-emlékdíjat kapott munkatársaink közül Varró Szilvia és Bodoky Tamás. Laptársunk, az Élet és Irodalom Tarnói Gizella-díjjal tüntette ki Mészáros Bálintot a gazdasági újságírás területén kifejtett színvonalas munkája okán.

Tizenöt cigány származású emberrel készített interjút Szále László: a közös bennük, hogy valamennyien sikeresek a pályájukon, legyenek volt vagy jelenlegi magas beosztású közhivatalnokok (mint például Kállai Ernő ombudsman vagy Daróczi Dávid exkormányszóvivő), művészek (például Palya Bea, Szakcsi Lakatos Béla vagy Jónás Judit), sportolók (Pisont István), netán fegyveres testületek tisztjei (Jóni Tibor honvéd ezredes, Makula György rendőr őrnagy).

A Kossuth-díjas író legújabb regénye, Az Argoliszi-öböl a közelmúltban jelent meg a Kalligramnál: Sándor Ivánnal személyes és történelmi emlékezetről és mindennek a regényírással való kapcsolatáról beszélgettünk.