A beérkezésig vezető út persze eltérő: van, aki az átlagember számára elképzelhetetlen mélyszegénységből küzdötte föl magát, és van, aki eleve jobb pozícióból startolt. Akadnak, akiket már gyermekkorukban megbélyegeztek származásuk miatt, néhányuknak viszont mindvégig szerencséjük volt, mert mindegyik életszakaszukban befogadó közegben mozoghattak; és a legtöbbjük kölyökkorát már-már mesei nagymamafigurák aranyozták be. Nagy közös történetet ugyanakkor senki ne várjon: cigány származású individuumok mesélnek önmagukról és cigányságukról, utóbbiról majd' mindig megkapó egyszerűséggel, továbbá úgy és annyit beszélnek kisebbségi helyzetükről, ahogyan és amennyit normális helyeken erről értekezni szokás. A riportkötetben ez a természetesség a legrokonszenvesebb. Mindenesetre jó tudni, hogy Magyarországon ilyen sorsok is vannak - főleg, hogy manapság jobbára olyan történetekkel találkozni, amelyekben a tehetség, a kitartás, a konok akarat sem képes ellensúlyozni azt, ha valaki cigánynak született.
Kornétás, 2009, 188 oldal, ármegjelölés nélkül
