Magyar Narancs: Hol helyezné el eddigi művei sorában Az éj szerelmeseit, milyen törekvését emelné ki, amelyet ebben a regényben sikerült a leginkább megvalósítania?
Kavakami Mieko: Ez a harmadik regényem, az eggyel ez előtti, angolul Heaven címen megjelent regény, amely egy iskolai bullyingtörténet, nagy siker volt Japánban. Az éj szerelmeseiben ezért nem annyira a történetre szerettem volna helyezni a hangsúlyt, hanem a fény és az ember viszonyára egy csendesebb történetben. Szemlélődő, éjszakai történetet akartam írni.
MN: Milyennek találta a regényei fogadtatását Japánban és külföldön?
KM: Nagy örömet okozott megtapasztalni, hogy a hazai és a külföldi olvasóim is nagyon komolyan vették a regényeimet. Senki nem mondta azt, hogy milyen jót szórakozott Kavakami regényén, rendszeresen olyan visszajelzéseket kaptam, hogy a történetek nagy hatást gyakoroltak az olvasóim életére. A bullyingról szóló regényem után például iskoláskorú olvasóim küldtek magukról képet a regénnyel, hogy magukra ismerve olvasták. Ez nagyon fontos visszajelzés számomra, de mutatja azt is, hogy mekkora az író felelőssége, hogy nagyon észnél kell lennem, mit üzenek a műveimmel.
MN: Milyen kölcsönhatásokat vél felfedezni a nyugati és a japán irodalom között?
KM: Azt hiszem, hogy a japánok, szemben a nyugati irodalommal, alapvetően nem a szerkezet felől közelítik meg a regényírást. Persze írója válogatja, de én például mindig testközeli tapasztalatokról írok, a szövegeim a saját életem meghosszabbításai. De sokat formál az írói világon a társadalmi tapasztalat is, a második világháború után főleg a férfi írók dolgozták föl a háborús élményeiket regényeikben, most pedig a #metoo hatása az, ami nagyon is érzékelhető a japán irodalomban.
MN: Érezhető-e a nyugati érdeklődés a japán irodalmon?
KM: Az, hogy egy kis országnak melyik írója lesz először ismert Nyugaton, nagyon meghatározza az országról alkotott képet. Japán elsődleges képét irodalmi szinten az első Nobel-díjas írónk, Kavabata Jaszunari formálta (1968-ban lett Nobel-díjas – a szerk.), akinek írása az egzotizálás mintapéldánya. Az országunkról alkotott képet alapvetően befolyásolta az, ahogy ő írt rólunk. Gyakorlatilag a Nyugat sokáig azonosította a kultúránkat Jaszunari világával. Egyszóval hogy milyenné válik a japán irodalom, azt nagyban befolyásolják a sztereotípiákon alapuló elvárások. Most például jelen van a „cozy” életérzésre épülő kép Japánról a macskás regényekkel, könyvesboltokkal, a Tokióról kialakított idealizált képpel, amelyben egész Japánt Tokióval azonosítják. De mi, japánok kevéssé olvassuk ezeket a macskás regényeket, és csak szólok: nemcsak macskás regényeket író japán szerzők vannak!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
