Nem lepődtünk meg, hogy az idei Tizenegyes-listát is a norvég sztárszerző, Karl Ove Knausgård vezeti, de talán az is borítékolható volt, hogy az elmúlt két év Nobel-díjasai, Annie Ernaux és Han Kang elnyerik a szakmai zsűri tetszését. Viszont meglepetésnek mondható, hogy két ragyogó mű, Gombrowicz naplói és Stendhal klasszikus regénye a múltból tornázta fel magát a kortárs listára – a magyarázat mégis egyszerű: ezeket most fordították le vagy újra. És fáj a szívünk azokért a műremekekért, amelyek kaptak ugyan szavazatot, de nem eleget ahhoz, hogy bekerüljenek a kezdő tizenegybe. (Zavar a futballszimbolikában: jó lenne eldönteni, hogy a büntetőre vagy a csapatlétszámra utalunk.) Így egyszerre bízunk abban, hogy listánk az idén is támpontot ad az olvasóknak, ám további felfedezésekre is ösztökél.
Az élen a norvég regényíró új sorozatának legutóbbi része, A harmadik birodalom végzett (kritikánkat lásd: A tudat paradoxona, Magyar Narancs, 2025. augusztus 27.), amelyet Kúnos László fordított. Mivel az előző két kötet ugyancsak első helyezett volt az elmúlt években, úgy tűnik, Knausgård kétezer oldal után is tartja a színvonalat. Az öröklét farkasai, amelyben egy skandináv tinédzser és egy moszkvai biológia-tanárnő sorsa párhuzamosan bontakozott ki, szinte epizódnak tűnik most, miután az író visszatér az első rész, a Hajnalcsillag szerkezetéhez. A harmadik birodalom szerény ötszáz oldalán több történetszál fut egymás mellett, amelyeket a titokzatos új égitest felbukkanása fűz egybe: rituális gyilkosság után nyomoz egy rendőr, aki a Sátánt fedezi fel egy videófelvételen, egy kitérő lelkész szellemeket lát, egy tinilányt megszáll az ördög, egy pszichózisba süllyedő anya betekintést nyer a holtak birodalmába. Az égitest megjelenésével megszűnik a halál, még a baleset súlyos sérültjei sem térhetnek örök nyugalomra, de az eljövendő erő nem isteni, hanem sátáni – így a címben szereplő harmadik birodalom náci asszociációja is értelmet nyer. A regény szereplőit a túlvilági jelenségek közepette is jobbára saját életük érdekli, az író mégis megragadja a lehetőséget, hogy a tudatról és az énről szóló esszérészleteket ágyazzon a regénybe. Knausgård a krimi, a kísértethistória és a horrorfilmek eszközeit használja és parodizálja, válaszokkal nem szolgál, de enciklopédikus alapossággal vázolja fel a modern ember összes félelmét. Hiszen, ahogy egyik szereplője fogalmaz: „A mesék mindent megérintenek, ami a kultúra felszíne alatt kavarog.”
A 85 éves Annie Ernaux mindig elutasította az autofikció műfaji megjelölését, pedig számos könyvében írt saját életéről (kritikánkat lásd: Árnyékban, Magyar Narancs, 2025. június 11.). A másik lány, listánk második helyezettje, még így is az egyik legszemélyesebb könyve – és annál értékesebb, hogy a kitárulkozás csak röpke hatvan oldalra rúg. Az író ahhoz a nővéréhez írja leveleit, akit soha nem ismert: tízéves volt, amikor kihallgatta anyját, aki arról beszélt, hogy diftériában meghalt egy gyereke két évvel Annie születése előtt. „Rendesebb volt, mint emez” – hallotta anyjától. Nemcsak Ginette, az elhunyt testvér képe kísértette az írót, hanem ez az odavetett mondat is. „Az árnyékvilágba száműzettem, miközben te az örök fényben lebegsz odafent. Össze lettem hasonlítva, én, az összehasonlíthatatlan, egyedüli gyermek” – írja a Nobel-díjas szerző, aki a levelekben beszámol gyerekkoráról, a hiányról, az elhallgatásról és a szégyenről, valamint szüleihez fűzött viszonyáról. Annie Ernaux sokféleképpen írt már saját életéről: az Évek a világháború utáni évtizedekről, az Egy asszony anyjáról, A hely apjáról, Az esemény pedig illegális abortuszáról szól. Mintha A másik lány vágna leginkább az író elevenébe, hiszen ebben nem egyszerűen az életéről ír, hanem arról is, hogy kihez-mihez hasonlíthatná magát, hogyan vetélkedhet egy sosem ismert testvérrel, és van-e joga létezni, ha a „rendesebb” nővére régen halott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
