KÖNYVMELLÉKLET – minimum tizenegyes!

Séták az autofikció erdejében

Könyv

A Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – világirodalom 

 

 
 

Nem lepődtünk meg, hogy az idei Tizenegyes-listát is a norvég sztárszerző, Karl Ove Knausgård vezeti, de talán az is borítékolható volt, hogy az elmúlt két év Nobel-díjasai, Annie Ernaux és Han Kang elnyerik a szakmai zsűri tetszését. Viszont meglepetésnek mondható, hogy két ragyogó mű, Gombrowicz naplói és Stendhal klasszikus regénye a múltból tornázta fel magát a kortárs listára – a magyarázat mégis egyszerű: ezeket most fordították le vagy újra. És fáj a szívünk azokért a műremekekért, amelyek kaptak ugyan szavazatot, de nem eleget ahhoz, hogy bekerüljenek a kezdő tizenegybe. (Zavar a futballszimbolikában: jó lenne eldönteni, hogy a büntetőre vagy a csapatlétszámra utalunk.) Így egyszerre bízunk abban, hogy listánk az idén is támpontot ad az olvasóknak, ám további felfedezésekre is ösztökél.

Az élen a norvég regényíró új sorozatának legutóbbi része, A harmadik birodalom végzett (kritikánkat lásd: A tudat paradoxona, Magyar Narancs, 2025. augusztus 27.), amelyet Kúnos László fordított. Mivel az előző két kötet ugyancsak első helyezett volt az elmúlt években, úgy tűnik, Knaus­gård kétezer oldal után is tartja a színvonalat. Az öröklét farkasai, amelyben egy skandináv tinédzser és egy moszkvai biológia-tanárnő sorsa párhuzamosan bontakozott ki, szinte epizódnak tűnik most, miután az író visszatér az első rész, a Hajnalcsillag szerkezetéhez. A harmadik birodalom szerény ötszáz oldalán több történetszál fut egymás mellett, amelyeket a titokzatos új égitest felbukkanása fűz egybe: rituális gyilkosság után nyomoz egy rendőr, aki a Sátánt fedezi fel egy videófelvételen, egy kitérő lelkész szellemeket lát, egy tinilányt megszáll az ördög, egy pszichózisba süllyedő anya betekintést nyer a holtak birodalmába. Az égitest megjelenésével megszűnik a halál, még a baleset súlyos sérültjei sem térhetnek örök nyugalomra, de az eljövendő erő nem isteni, hanem sátáni – így a címben szereplő harmadik birodalom náci asszociációja is értelmet nyer. A regény szereplőit a túlvilági jelenségek közepette is jobbára saját életük érdekli, az író mégis megragadja a lehetőséget, hogy a tudatról és az énről szóló esszérészleteket ágyazzon a regénybe. Knausgård a krimi, a kísértethistória és a horrorfilmek eszközeit használja és parodizálja, válaszokkal nem szolgál, de enciklopédikus alapossággal vázolja fel a modern ember összes félelmét. Hiszen, ahogy egyik szereplője fogalmaz: „A mesék mindent megérintenek, ami a kultúra felszíne alatt kavarog.”

A 85 éves Annie Ernaux mindig elutasította az autofikció műfaji megjelölését, pedig számos könyvében írt saját életéről (kritikánkat lásd: Árnyékban, Magyar Narancs, 2025. június 11.). A másik lány, listánk második helyezettje, még így is az egyik legszemélyesebb könyve – és annál értékesebb, hogy a kitárulkozás csak röpke hatvan oldalra rúg. Az író ahhoz a nővéréhez írja leveleit, akit soha nem ismert: tízéves volt, amikor kihallgatta anyját, aki arról beszélt, hogy diftériában meghalt egy gyereke két évvel Annie születése előtt. „Rendesebb volt, mint emez” – hallotta anyjától. Nemcsak Ginette, az elhunyt testvér képe kísértette az írót, hanem ez az odavetett mondat is. „Az árnyékvilágba száműzettem, miközben te az örök fényben lebegsz odafent. Össze lettem hasonlítva, én, az összehasonlíthatatlan, egyedüli gyermek” – írja a Nobel-díjas szerző, aki a levelekben beszámol gyerekkoráról, a hiányról, az elhallgatásról és a szégyenről, valamint szüleihez fűzött viszonyáról. Annie Ernaux sokféleképpen írt már saját éle­té­ről: az Évek a világháború utáni évtizedekről, az Egy asszony anyjáról, A hely apjáról, Az esemény pedig illegális abortuszáról szól. Mintha A másik lány vágna leginkább az író elevenébe, hiszen ebben nem egyszerűen az életéről ír, hanem arról is, hogy kihez-mihez hasonlíthatná magát, hogyan vetélkedhet egy sosem ismert testvérrel, és van-e joga létezni, ha a „rendesebb” nővére régen halott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.