KÖNYVMELLÉKLET

Ingar Johnsrud: Követők

Könyv

A norvég újságíró első kötetének már a borítójáról ránk mered a krimikből és tévésorozatokból olyannyira jól ismert skandináv homály. A rettegés is gyorsan beköszönt: tizenöt oldal után van egy rakás hulla, egy furcsa hely az erdő közepén szektával és laboratóriummal, néhány eltűnt személy, aggódó politikusok, na meg az afgán kormányzó. És persze a rendőrség, akik külön megérnek egy misét a maguk belső kis játszmáival, a jófiúval az élen, akinek szintén megvan a harca a saját démonaival. Aztán hirtelen be­úszik a képbe az 1930–40-es évek Bécse, a fajkutatással foglalkozó Bécsi Testvériség, és a dolgok még sötétebbé, még sikamlósabbá válnak, a szálak a borítón láthatónál is sűrűbb homályba vezetnek.

Johnsrud regényének legfőbb érdeme éppen ez: apró villanásokkal becsalogatja az olvasót a homályba, aki mindig kicsit továbbmegy, hogy aztán jó ideig ne találjon semmi konkrétumot. Vagy csak ne értse, hogy mit talált. Néhol mindezt kissé lassan, feleslegesen elnyújtottan, túl sok belső monológgal prezentálja az író, melyet aztán a (legtöbbször véres) akciók gyors lebonyolításával és részletgazdag ábrázolásával ellensúlyoz. Kegyetlen és monumentális vállalkozás ez, hiszen ez a több mint 400 oldal csak a trilógia első része, a végső megoldáshoz még legalább kétkötetnyi borzalmon kell átrágni magunkat. Amivel egy jó (jelen esetben mondhatjuk, kitűnő) skandináv krimihez méltóan csak egy baj lesz: a folytatást bizony ki kell várni.

Fordította: Vaskó Ildikó. General Press Könyvkiadó, 2016, 428 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.