Könyv

Johan Theorin: A falon túl

  • - banza -
  • 2012. július 28.

Könyv

"Itt régik a bűnök, itt régik az átkok", ez az Ady-sor lehetne minden skandináv krimi mottója. Az 1963-ban született svéd Johan Therion műve is ennek jegyében áll; a regényidőhöz képest a múltban kezdődik, 1972 szeptemberében, hogy aztán még mélyebbre ereszkedjék a kút mélyébe, egészen 1936-ig. Több síkon gördülnek az események, eljutunk egészen Dél-Amerikáig, és nem marad ki a II. világháború sem. De a főszereplő maga a vidék, Öland, melyet az isten is egy skandináv krimi helyszínének teremtett: elhagyatott, nyáron kellemesen dús, télen jeges, vészesen égközeli sziget, melyet egyetlen roppant híd köt össze a szárazfölddel. És itt található az alvar, amely a lexikon szerint máig használatos, ősi svéd szó, és csenevész növényzetű, mezőgazdaságra alkalmatlan, mészkőalapú síkvidéket jelöl. Ami a regényben kitüntetett szerepet játszik, hiszen itt kóborol el Jens, a hatéves kisfiú, akinek eltűnése elindítja a mában játszódó eseményeket.

Theorin könyve nem vérbeli krimi, inkább bűnregény. A nyomozás csekély szerepet tölt be, annál fontosabb a jellemábrázolás, a miliőrajz, a helyzetek minél gondosabb kidolgozása. Emberek mozognak ebben a nagyszerű, igen érzékletes nyelven, sokat sejtető természeti hasonlatokkal megírt regényben; emberek, akik bűnösök mindannyian, de a gaztettek mértéke eltérő, és más a bűntudatuk is. Van valami sorsszerű az események lefutásában; könyörtelen könyv, rémálomszerű, noha semmi horrorisztikus nem történik benne. Nagyon hiteles, nagyon emberi, nagyon istentől elhagyott.

Fordította Dobosi Beáta. Animus, 2012, 349 oldal, 3290 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.