Könyv

Két hete a Nemzeti Múzeum kertje eszményi hét végi programmal csalogatta múzeumközelbe a kisgyerekes szülőket: az 1996 óta hagyományos Múzeumok Majálisán kezelésbe lehetett venni igazi műtárgyakat (simogatni kitömött medvét, forgatni negyvenéves tévékamerát, ütni villanyírógépet), vásárolni ásványt, eszkábálni fakardot, rajzolni filctollal zászlót, kóstolni maceszt, korongozni, gyöngyöt fűzni és így tovább. Legvonzóbb arcukat mutatták a múzeumok - a jelszóvá váló jelzőnek megfelelően látogatóbarát módon jelentek meg, színesek és közvetlenek voltak, feledtetvén morcos teremőrt és használhatatlan honlapot, de főleg a méltatlan körülményeket, melyek között gyűjteményeiket tárolni, restaurálni, kutatni, bemutatni kénytelenek, hogy a gyarapításról ne is beszéljünk.

A biennále témája tulajdonképp teljesen kézenfekvő. Nem kell építésznek vagy várostervezőnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, milyen rendkívüli mértékben kell számolniuk a jövőben a kortárs városfejlesztési programoknak a mobilitás döbbenetes intenzitású növekedésével szerte a világban.

A közoktatásban részt vevő cigányok helyzetéről készült számos felmérés egybehangzó tanulsága szerint könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint egy roma diáknak leérettségizni. "A cigány tanulók érettségit adó középfokú intézményből ugyanakkora eséllyel jutnak tovább a felsőoktatásba, mint nem cigány társaik. Mivel azonban a középfokra való bejutásnál már hatalmas esélykülönbség van, a cigány hallgatók azonos mértékben alulreprezentáltak a főiskolákon és egyetemeken" - írja egy 1997-es tanulmány. Ennek az állításnak némileg ellentmondani látszik, hogy bár 1971 és 1993 között háromszorosára nőtt az érettségiző cigány fiatalok száma, a felsőoktatásban részt vevők aránya egészen a legutóbbi évekig 0,2-0,3 százalék körül mozgott.

Pedellus: Nemrégiben egy szakmai folyóirat arról írt, hogy aggódik az orvostársadalom, mert évről évre kevesebb a felvételiző. Ön szerint mi áll ennek a hátterében?

Magyarországon sok szervezet foglalkozik egyetemisták nyári kiutaztatásával, a legnagyobbak a Council Exchange, az Interexchange, az AWE-Usa, a CampUSA hálózatához tartoznak. Nem önmagukban szerveznek nyári programokat, hanem nagy cégek helyi képviselőjeként működnek. A jelentkezési díjak - attól függően, hogy első utazásról van-e szó, illetve milyen programra jelentkeznek a diákok - 600 és 1100 USD között ingadoznak. Ebben az ideiglenes munkavállalási vízum megszerzéséhez szükséges költségek szerepelnek, a repülőjegy ára nem. Tehát ahhoz, hogy egy átlagos magyar hallgató a New York-i JFK reptéren kiléphessen az érkezési oldalon kezében a J-1-es vízummal, 250-350 ezer forintos indulótőke kell.

Az idegenkedés az antidepresszánsoktól azért nem teljesen indokolt, mert kémiailag szinte ugyanazt a hatást fejtik ki az agyban, mint a pszichoterápia. Ezzel az erővel lehetne az egészséges étkezéstől és a rendszeres sportolástól is idegenkedni, hiszen ezek is "manipulálják" agyi folyamatainkat.

Új Generáció kontra Szilády

Krisztus születése után 150 évvel közép-ázsiai származású buddhista szerzetes érkezik Kínába, és ott a következő húsz évben szent szövegek fordításával foglalkozik. Tevékenysége nyomán kezd elterjedni a buddhizmus Kínában.

A Der Spiegel 1961-ben jelentkezett előszőr könyvsikerlistával, amit 30 éve a Buchreport című szaklap készít el számára két kategóriában (szépirodalom, szakkönyv) heti rendszerességgel. Az elmúlt évtizedekben ennek a rangsornak volt a legnagyobb presztízse. 2001-ben a Focus saját listával jelentkezett, és vitatta a hamburgi versenytárs rangsorának megbízhatóságát. Pszicholó-giailag a legjobb pillanatban: a

Lovik Károly a fin de siécle magyar irodalmának egyik legkarakteresebb figurája. A Hét és a Nyugat novellistája, akadémiai díjjal kitüntetett regényíró, emellett a lovassport angol szaklapokban publikáló, nemzetközi hírű tekintélye: három ízben nyeri el a Lady Londonderry tenyésztési díjat, a Tornyay-istálló vezetője, a Vadász- és Versenylap kiadója és szerkesztője. Anglomán világpolgár, a legjobb európai körökbe bejáratos literary gentleman. "Életemben semmi különös nem történt velem - írja önmagáról. - Az önéletrajzírásnál látja az ember, milyen üres és rövid az élete, milyen lényegtelenek azok az események, amelyeket egykor fontosnak tartott, milyen magától értetődő és sima a földi pályánk, ha visszafelé nézünk rá. Ha még egyszer elölről kellene kezdenem a földi küzdelmet, megint csak író lennék, és megint csak régi szerszámaimat keresném meg."

Ahatvanas évek elején dramaturggyakornok voltam a Madách Színházban. Ott találkoztam Müller Péterrel, akiben először fedeztem föl a létező világfik legjobbikát, a színházi embert. Ez utóbbi meghatározhatatlan figura, nem író, nem színész, nem rendező, nem dramaturg; egyik sem és mindegyik. Müller inkább mindegyik volt, kivéve színész. Úgy néztem rá, mint a (színházi) falanszter Ádámjára - Madáchéra, nem a Madách akkori főrendezőjére -, aki a tudvágyat tárgyhoz nem kötvén átlátni kívánta az egészet. Egy nap kiderült, hogy nem korlátlanok a lehetőségei. Új darabot írt, és fölolvasta a színház igazgatója, Both Béla előtt. Dramaturgslapajként jelen lehettem az exkluzív eseményen, melyre az úgynevezett protokollszobában került sor, disztingvált körülmények között. A darab címe Wild volt, és arról szólt, hogy valaki ellop egy atombombát, mert - azt hiszem - így akarja kizsarolni a világ megmentését. Nekem tetszett, a direktornak nem, amit stande pityere közölt a szerzővel. A részletekre nem emlékszem tűélesen, de arra igen, hogy földúltan távoztam, magamban háborogva a magyar drámaíró méltatlan sorsán.

Bart István fontos és pontos könyvet írt a Kádár-rendszer kultúrpolitikájának 1957 és 199o közötti "félhomályos alagsoráról", vagyis arról, hogy mit és hogyan engedtek elibénk az elvtársak a világirodalomból. (Igen tanulságos az Európa Könyvkiadó 1957-ben és 199o-ben kiadott könyveinek függelékben közölt jegyzéke.)

Ha "egy terület és népe olyan országhoz kerül, mellyel nincs sem eleven történelmi, sem etnikai kapcsolata (...) - a néptől az új állammal szemben lojalitást elvárni, sem feltételezni nem lehet" - idézi a szerző Bibó Istvánt könyve bevezetőjében. Jugoszlávia és Csehszlovákia történelme során két alkalommal is szétesett, ami arra utal, hogy a Bibó által felvetett probléma mit sem vesztett aktualitásából. Sallai munkája e szétesés folyamatai közül dolgozott fel egyet, amelyet a közvélemény az "első bécsi döntésként" ismerhetett meg, mivel Anglia és Franciaország hallgatólagos beleegyezésével a német-olasz döntőbizottság Bécsben hozott határozata alapján csatolták vissza Magyarországhoz a Felvidék 90 százalékban magyarok lakta sávját.

Egyesek szerint Eco legjobb regénye, másoknak hatalmas csalódás. Embertelen erudícióval tökéletesre formált mesterremek vagy túlzásba vitt tudásfitogtatás és fantáziaszárnyalás. Nagyrészt e két véglet között oszlik meg az olasz olvasótábor, s mindkét oldalon találhatók (eddigi) lelkes Eco-rajongók és az írót csak e legújabb regényén keresztül felfedezők. Az elfogadás vagy elutasítás alighanem az egyes olvasók sztoriéhségétől és a narráció finomságaira való fogékonyságától függ. A Baudolino kétségtelenül borotvaélen táncol (a szerzőtől egyáltalán nem meglepő, de minden eddigit felülmúló) kacifántos cselekményszövésével: e bő félezer oldal az ínyenceknek különleges csemege, de ha csak a talány és megoldása vezérli az olvasást, könnyen csömörhöz is vezethet.