KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Kerékbe tört sorsok

Márton László: Jászai Mari feltámasztása

Könyv

Márton László drámakötetét olvasva alapélményünk a sötét irónia lehet, amely időnként a groteszk, már-már morbid humor felé billen.

Különösen így van ez a töredékben maradt Petőfi-dráma, a Karaffa újragondolására kiírt pályázatra született Caraffa, avagy az eperjesi vésztörvényszék című dráma esetében. A Thököly-féle összeesküvés idején játszódó darab olyan részletességgel írja le a kerékbe törést és a különféle kínzási módszereket, hogy azt elolvasni sem könnyű. A megtorló vésztörvényszék élén a címszereplő olasz táborszernagy eperjesi polgárokat kínoztatott meg és végeztetett ki. A drámában gátlások nélküli, profi technokrataként jelenik meg, aki – ha éppen nem a bélműködési zavaraival van elfoglalva – császári végrehajtó helyett egyre inkább egyeduralkodónak képzeli magát: „itt én mondom meg, mi az alkotmány. Én döntöm el, ki a nemesember.” Emberi testrészek röpködnek, a közös vég, a kivégzés előtt azonban ki-ki eldöntheti, hogy bőrét menteni próbálva másokat is bitófára juttat, vagy nem lesz áruló. A dráma nyelvében nem archaizál, a rémségek mai szójátékokkal vegyülnek: „Ez meg itt Géczi Kálmán agya. (…) Eldobom az agyamat!” Márton László érezhetően beleásta magát a korszak történelmébe, Caraffa sorsa pedig akár egy modern felfelé bukás is lehetne: az uralkodó a túlkapásai miatt elmozdította felvidéki beosztásából, hogy jól kistafírozva Erdélyben folytathassa áldatlan működését.

Nem mentes a mai felhangoktól a másik 17. században játszódó dráma, az Avvakum, avagy az orosz egyházszakadás sem. Pedig ezt a szerző eredetileg 1980-ban írta, most azonban egy teljesen új változatot közöl. Avvakum protopópa és Jepifanyij szerzetes önéletírásai magyarul is megjelentek, a szerző ezekből merített. A dráma fogságuk helyszínén, „két szazseny, három arsiny és kilenc ladony” mélyen, föld alatti tömlöcükben játszódik, ahol évtizedeket töltöttek egy gerendához láncolva. Ezt a statikus helyzetet a szerző úgy mozgatja meg, hogy a rabokhoz folyamatosan látogatók érkeznek, hol világi és egyházi hatalmasságok, hol természetfeletti lények személyében. A vallási fanatizmust és a két egyház közötti élet-halál harcot Az ember tragédiájához hasonlóan egyetlen mozzanattal érzékelteti: itt nem egy hiányzó vagy meglévő i betű, hanem a két, illetve három ujjal vetett kereszt húz átléphetetlen határvonalat a szétszakadt egyházrészek közé. Szent és profán (sarkalatos kérdés a csak péntekenként ürített kübli), hit és vakbuzgalom egyszerre van jelen ebben a groteszk történelmi játékban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.