Könyv

Ma van a költészet napja. Formalitásba fulladó ünnepnapjaink között József Attila születésnapja újra és újra fontossá tud válni. Négy, egymástól élesen különböző író és irodalomtörténész: Bánki Éva, k. kabai lóránt, Szilágyi Ákos és Tverdota György beszélt nekünk a költőről – egy-egy hozzá kötődő budapesti helyszínen.

A Budapesti skizo írója 44 éves volt.

Tizenhárom remek kép Örkény Istvánról.

Valószínűleg minden irodalmi generáció számára létezik olyan idősebb, saját kortársai közt alig észrevehető, ritkán publikáló, rejtőzködőbb alkatú pályatárs, akit egyszer csak a felfedezés, a ráismerés élményével találhatnak meg, hogy onnantól a legfontosabb "elődök" között tartsák számon.

Különös kötet, amit egy darabig ide-oda rakunk, aztán valahogy mégis újra olvasni kezdjük. Mert számos vers nagyon is működik, úgy mondják, megtalál, például "közepén egy merülő délutánnak".

Az ókori etruszkok szerint a hetvenéves emberek már nem folyamodhatnak kéréssel az istenekhez, a nyolcvannégy éven felülieknek pedig egyáltalán nem küldenek jeleket az égiek. Szilágyi János György ókortudós, a görög és római művészet és irodalom világszerte elismert kutatója maholnap kilencvennégy éves lesz.

Az utóbbi években a "skandináv krimi" fogalma amolyan áruvédjegy lett Magyarországon; jól eladható márka, nagyjából könnyen körülírható műfaji ismérvekkel. A siker forrása sok tényező lehet, a "dán film" látásmódjától kezdve az amerikai típusú thriller részleges kifáradásán át egészen az olvasók egzotikumigényéig, melyet csak fokoznak a számunkra leírhatatlan és kiejthetetlen nevek.

Nyikolaj hazatér a háborúból, és a munka frontján is hőstetteket hajt végre. A jóisten se tudná megmondani, hány tonna orosz (szovjet) regény született hasonló felütéssel, azonban mindjárt más a helyzet, ha Koljan nem a második világ-, hanem a csecsen háborúból tér haza.