Elég csak a kultuszfilmként emlegetett, 1997-es A fivérre, pláne "tarantinós" folytatására, A fivér 2-re gondolnunk, hogy lássuk, mekkora változáson ment keresztül a hőstett fogalma ötven év alatt: Alekszej Balabanov hőse a két epizódban nagyjából a teljes orosz alvilággal számol le.
Nyikityina regényében nem várhatunk efféle igazságosztást, noha a főszereplő, Nyikolaj Buzikin szintén Groznij alatt edződött. Hazatérve szerelemre gyúl egy utcán látott ismeretlen szépség iránt, és régi szenvedélye, a festészet is foglalkoztatni kezdi. Csak az a baj, hogy e léha gondolatok miatt Kolja elhanyagolja munkáját - művezető egy gyárban -, sőt egy igazán klassz asszony szerelmét sem tudja komolyan venni. A Fizetés nélküli szabadság tehát "őrlődésregény": a főhős azon tépelődik, otthagyja-e a gyárat - ahol időközben egy főmérnöki állással is megkínálják -, hogy kizárólag a festészetnek élhessen. Vagy: keresse tovább az álomnőt, vagy bútorozzon össze Tányával - az amúgy tökéletes testű szépséggel -, aki rajong érte?
Sorsdöntő kérdések ezek - állítja Nyikityina, amit nem is vitatunk, ám miközben hősét esendő vidéki srácként, sőt tipikus, hétköznapi figuraként ábrázolja, vagyis a műben tombol a "kritikai" realizmus, jobban elrugaszkodik a valóságtól, mint Szorokin legvadabb rémálmában. Nyikityina Oroszországa egyszerű, mint az ék: menthetetlenül "züllik", de amíg élnek olyan "jó" emberek - amilyen például Buzikin -, addig van remény. A legjobb, amit a Fizetés nélküli szabadságról elmondhatunk, hogy az 1970-es években írtak hasonlókat "szókimondó" szovjet szerzők.
Fordította: Katona Erzsébet. Libri, 2011, 333 oldal, 2990 Ft
