Lejövős könyv

Kubiszyn Viktor: Drognapló

  • Pallag Zoltán
  • 2012. április 6.

Könyv


"Felébredek, és van pénzem. Honnan? Ki tudja. Lehúztam egy buzit, egy csajt, eladtam valamit netán? Kit érdekel. Percről percre élek. Kiiratkoztam a világból. Párhuzamos valóságban létezem. Különös emberek járnak az utcán, nem értik a gondolataimat. Negyven kiló vagyok, egy élőhalott. Dzsanki. Drogos. Alkesz. Csöves. Tolvaj." Így tudósít Drognapló című könyvében a mennyországban tett tizenöt éves pokoljárásáról a most harminchárom éves filmkritikus, újságíró, aki teljes eddigi felnőttkorát átanyagozta. Használt alkoholt, gyógyszereket, marihuánát, hasist, LSD-t, varázsgombát, amfetaminszármazékokat, heroint, kokaint, nitrohígítót, mindent, ami elhozza a kis halált, vagy megadja az illúziót, hogy választás nélkül is lehet más választásunk. Innen nézve harminchárom év szép kor. Matuzsálemi. Volt ugyan két tiszta éve is, de akkor saját bevallása szerint workaholic volt, akinek "a film mágikus aktus lett, pótszer. A róla való írás meg megélhetés." Ezeknek az éveknek az eredménye a tavaly megjelent 465 oldalas Filmflesskönyv.

Kubiszyn Viktor két éve tiszta. Istent is megtalálta a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban töltött egy évben, ahol szombat esténként a misszió kápolnáját takarította - "A világban ilyenkor van a Buli." -, majd később az újonnan bekerült drogosoknak tartott foglalkozásokat. A rehabon töltött idő, amit a Drognapló második felében tárgyal, vezette el egy újfajta önismerethez, a "mindig MOST van" tudásához.

Az első fejezetek a Ráckeresztúrra vezető utat tárgyalják, a tizenöt évig tartó mélyrepülést a középiskolában kezdődő alkoholizmustól a politoxikománián át a nyolckeren keresztül egészen a heroinig. Ez a Zóna. A szerző metaforája a drogos világra: részben valóságos környék, részben vizionált táj. Kubiszyn példás hely- és anyagismerettel rendelkező idegenvezetőként kalauzolja végig az olvasót ezen a rodák és strigók, szmókerek és szpidnyikek, "mindennel seftelő arabok, nagyon olcsó, de életveszélyes kínaiak" lakta vidéken, az utcákon, ahol a legközelebb járt a pusztuláshoz, és a késdobálókban, ahol "füst van és félhomály, és rizling van és muskotály".

Nem könnyű nyelvet találni egy olyan világhoz, ami a többség számára nem létezik, de legalábbis illegális. Kubiszyn Viktor sem tagadja e munka nehézségeit. "Éveket kihagyok, perceket hosszan részletezek" - írja módszeréről, de hát ezt csak így lehet.

Műve ezért is annyira töredékes, patchworkszerű, megtűzdelve például hosszabb filmes írásokkal, amelyek nyelvileg legalább annyira elütnek a törzsszöveg stílusától, mint a könyvben rendszeresen visszatérő, kurzívval szedett, versszerű betétek, a pszichotikus agymenések nyomai vagy a Ráckeresztúron született különféle kérelmek nyelve. Úgy látszik, több látószög, több stílus, végeredményben több nyelv kellett ahhoz, hogy leírhatóvá váljanak ezek a részletek az árnyak életéből, hogy tudósíthasson abból a másik valóságból, ahonnan jött. A Zóna ebben a mélységben csak így tapasztalható meg, hacsak nem válik az olvasó maga is hardcore dzsankivá. Ezt a munkát a szerző megspórolja a naiv olvasónak, miközben a nem naiv olvasónak, akinek megvan a maga Zónája, akár reményt is adhat.

A kötet műfaját tekintve biztosan nem napló, bár néhol naplószerű; nem is regény, bár néhol kimondottan regényes; de dokumentumkötetnek sem mondható, szociográfiai munkának pedig a legkevésbé. A legbiztosabb, ami elmondható a Drognaplóról, hogy könyv. Jó könyv. Amelynek születése a szerző személyes megváltástörténetének, reszocializációjának is fontos momentuma.

"Az absztinencia nem cél, hanem eszköz" - írja a kétszeres comeback kid, John Frusciante és Trent Reznor távoli rokona, aki - neves zenész elődeihez hasonlóan - készségszinten használja újra meglelt absztinenciáját, ahogy ezt a tárgyalt mű is bizonyítja.

Jószöveg Műhely, 2011, 224 oldal, 2790 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.