Abszolút fiaskó

Colleen McCullough: Hiányzó holttestek

  • Svébis Bence
  • 2012. április 10.

Könyv




Akiben van egy kis üzleti érzék, s némi fogalmazáskészséggel is rendelkezik, ráadásul még valamennyi ízlés is szorult belé, az nem vámpírtörténetet, hanem krimit ír manapság. A lektűrirodalom elnyűhetetlen műfaja a szokottnál is keresettebbé vált az utóbbi időben: detektívtörténetektől zsúfolt a könyvesboltok polca, akár sorozatgyilkosságok után a patológia.

A Tövismadarak és számos történelmi regény írónője azonban koránt sem korunk Agatha Christie-je. Attól ugyanis, hogy a karakterek hol Chandler, hol Sherlock Holmes, hol pedig éppen Agatha Christie nevét emlegetik, még nem lesz a regény vérbeli krimi, ahhoz ugyanis mindenekelőtt karakteres detektívre s egy rafinált rejtélyre volna szükség, minimum meghökkentő végkifejlettel. Ez esetben azonban egyik momentum érdektelenebb, mint a másik. Ami a regénybeli nyomozót illeti, a szerző nem erőltette túl magát, receptje végtelenül egyszerű: végy egy rész Poirot-t, egy rész Philip Marlowe-t, és valamivel – de csak épp valamivel – több Columbót, majd valami megmagyarázhatatlan hozzá nem értés segítségével tedd az egészet jelentéktelenné, s kész is McCullough korántsem egyedi nyomozója, Carmine Delmonico.

A történet legalább ígéretesen indul: a kísérleti telep fagyasztójában magához tér egy holtnak hitt majom – mindezt belső perspektívából élhetjük át. Aztán persze nem az emlős feltámadása, hanem a mellette talált emberi testrész kerül az események középpontjába. „Egy has és egy pina” – mondja a kiborult munkatárs, és valóban, egy fiatal lány torzója hever a fagyasztóban, mely, ha nem történik meg az állati feltámadás, nyomtalanul egy hamvasztóban végezte volna. Beindul tehát a nyomozás, és szépen lassan egy szövevényes sorozatgyilkosság kellős közepén találhatná magát az olvasó, ha nem kerülnének túlsúlyba a szereplők személyes tragédiái, melyekben szinte észrevétlenül oldódik fel a kezdeti érdeklődés és izgalom. Ráadásul a mindent betetőző vallomás, a történet megoldása annyira váratlan, hogy elsőre fel sem tűnik túlkombinált indokolatlansága.

„Abszolút fiaskó” – állapítja meg Delmonico hadnagy a kibogozhatatlan ügyről. Valójában az egész könyv az: monumentális, érdektelen kudarc.

Fordította: Palkó Katalin. Európa, 2012, 428 oldal, 3000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.