Radnóti sorsa nyomasztó árnyként nehezedik az országra, amely nem szabadulhat tőle: tudva vagy nem tudva, önmagát ismeri fel benne. Egyre mélyebbre tartó élete és egyre meredekebben felívelő költői teljesítménye, úgy tűnik, elemien fontos dolgokat közöl most az országról. Hiszen ami Radnótival életében és halála óta történt, abban Magyarország 1867 óta eltelt másfél százada jelenik meg sűrített formában. De úgy, mint egy negatív fényképfelvétel, amelyet, hiába minden, nem sikerül jól előhívni. Talán nincsenek hozzá eszközök. Talán vannak, de az ország (nem az értő olvasó) retteg a képtől, amely visszatekintene rá. Jobb csak elképzelni, ki volt. Ha nem így lenne, Radnóti könyveit nem vetették volna 1944 után másodszor is tűzre, nem lennének körülötte politikai beavatkozások, nem jelennének meg róla tendenciózus vagy szentimentális valótlanságok, és magánéletének intimitásai sem váltanának ki ekkora izgalmat.
Ezek a megnyilvánulások egy meghasonlott társadalom reakciói, amely Radnóti alakját mindenáron olyanná akarja formálni, amilyen ő maga nem lehet: egyszerre legyen hősi áldozat és a nyárspolgári idill megtestesítője. A költő legyen tisztább és tisztességesebb, mint az ország, amely közömbösen asszisztált elpusztításához. Adjon feloldozást minden sorstársa meggyilkolása alól. Ez nem más, mint a kulturális antropológiai értelemben vett eredeti bűnbakképzés. Az áldozati állatra a közösség szimbolikusan rárakja a bűneit, majd valóságosan kihajtja a pusztulásba. Az áldozat akkor töltheti be feladatát, ha ártatlan. Radnóti majdnem minden kritériumnak megfelelt: nem ölt, nem lopott, ezeket a tevékenységeket maga a közösség szokta önként és maradéktalanul elvégezni, sőt, etnocentrikus kiválasztottságának tudatában túlteljesíteni.
De házassága alatt erotikus viszonyba bonyolódott Beck Judit (1909–1995) festőművésszel. A kapcsolat 1941 kora nyarán kezdődött, és több mint egy évig tartott, még 1942 decemberében is voltak utórezgései. Nem volt titok, barátaik között semmiképp, de halála után hosszú évtizedekig sem a nagyszámú visszaemlékezők, sem az irodalomtörténészek nem beszéltek róla. Ennek oka sokkal inkább a kultúrpolitika volt, nem a személyes indulatok. A költő özvegye haláláig Beck Judit róla készített nagyméretű olajfestménye és Radnóti harminckettedik születésnapjára készített kettős önarcképe alatt üldögélt.
Radnóti magánéletének további részleti és a korabeli Magyarország könyörtelen képe holnap megjelenő nyomtatott kiadásunkban.
