Könyv

Star Wars – Szereplők Nagykönyve

  • - kg -
  • 2015. július 18.

Könyv

Vannak egész jól eltalált regénykezdetek (Szólítsatok Ishmaelnek) és még jobbak (Amikor egy reggel Gregor Samsa…), de lássuk be, nincs az az igyekvő irodalmi próbálkozás, mely versenyre kelhetne azzal, ha valaki például a 2-1B egészségügyi robot külső-belső ismertetésével kezdi a könyvét. Nincs ezen mit rágódni: az irodalom eszközei egyszerűen nem vetekedhetnek egy finommotoros mozgású kéz, egy stabilizátoros láb vagy a hidraulika átlátszó burkolatának realisztikus képi ábrázolásával. Aki erre azt mondaná, hogy gyerekség az egész, azt még most, barátilag, bizalmasan, magunk között szeretnénk figyelmeztetni arra – mielőtt még nagyobb társaságban is elismételné ugyanezt –, hogy Hollywoodban épp most érnek csúcsra azok a harmincasok-negyvenesek, akiknek semmi sem kedvesebb, mint egy megkopott, vintage 2-1B ­figura (a Narancs berkeiben is ismert egy ilyen 2-1B-fetisiszta – név és cím a szerkesztőségben). Nekik nem is lehet kedvesebb olvasmányuk, mint a Star Wars – Szereplők nagykönyve, még akkor is, ha tudván tudjuk, ez is csak egyike annak az ezernyi, lelketlen és lehúzó kiadványnak, melynek egyetlen célja, hogy az új mozifilm premierjéig megszabadítsa a 6–10 és 36–40 éves rajongókat a mama adta uzsonnapénztől. Lelketlenség ide vagy oda, a Nagykönyv jó kis bevezető olvasmány az enciklopédikus mélységű wookieepedia előtt; a még kezdő Sarlacc-kutatók jobb, ha itt kezdik a galaxisok leggyilkosabb gyomrával való ismerkedést, mielőtt elmerülnének a Star Wars Wiki brutális részletességében. Szégyen, de én például mostanáig azt se tudtam, hogy a Tauntaun mit majszol az ajkaival és Veers tábornok családi élete (kész Buddenbrook ház ez a Star Wars!) is csak most tárult fel előttem. A Halálcsillag tüzérének magányosságáról is még hosszan olvastam volna, de a Szereplők Nagykönyve csak afféle kapudrog a további vásárlásokhoz.

Fordította Kabdebó Flórián. Kolibri, 2015, 208 oldal, 3999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.