Joshua Ferris: Aztán eljött a vég

  • - köves -
  • 2009. szeptember 24.

Könyv

A fénymásoló és a meeting room közti zóna kedvelt tartózkodási helye a zeitgeist megzenésítőinek. Játszódott itt már szatíra és horror, film, könyv és vízibalett - a márkaérzékeny vállalati törtetőbe már annyian beletörölték a lábukat, hogy - hacsak elő nem kerül hamarosan egy kétfejű yuppie - új bőröket nehéz lehúzni e jól fizetett jelenségről.

Úgy tűnik azonban, hogy kellő magabiztossággal még egy ilyen leharcolt témában is sokra lehet vinni, Joshua Ferris szép karriert befutott regénye legalábbis ezt bizonyítja. Feltétlenül Ferris javára írandó, hogy felfedezte a hétfejű yuppie-t, egy valódinak tűnő, de fiktív reklámügynökség termeiben vegetáló emberi masszát, kár, hogy ezek a kirúgástól való közös félelemből elágazó fejek mind olyan használt pofák.

Íme a Holt Reklámosok Társasága: a kirúgott, akitől mindenki tart, hogy mérgében vérengzést rendez, és a másik kirúgott, aki visszajár dolgozni. De itt van a bekattanó, aki a kolléga táskájából lopkod nyugtatókat, a felcsinált és a felcsináló, a műtétre váró és a mellékesen művészkedő - az exreklámos, első könyves szerzőnek mindhez van egy jó-rossz szava. BMW-s lúzerekről szól a regény, kreatívokról és szövegírókról, akik rettegnek az elbocsátástól, s mert nincs elég meló, az elfoglaltság látszatát keltik gőzerővel. Ferris is épp ezt teszi, a regény látszatát kelti, mennyiséget termel, s mert irodalmat ír, hát igyekszik a hétköznapi banalitásokat elegánsan eltartani magától. Több mint 450 oldalon keresztül eltartani egy maximum kisregénnyi élményanyagot nem kis erőpróba, mindent sokszor kell elmondani, de kéznél a mentség: monoton az élet minálunk, az ügynökségen. Ferris könyve gördülékeny stílben tartott, de a saját súlyának többszörösére hizlalt munka, s mint az ügynökségiek BMW-je, takaros státusszimbólum. Szellemi sportautó, kiugrott reklámosok büszkesége.

Fordította: Kovács Levente. Konkrét Könyvek, 2009, 454 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.