könyv - K. KABAI LÓRÁNT: KLÓR

  • - urfi -
  • 2010. szeptember 30.

Könyv

Zavarba ejtő olvasmány a kritikusként, szerkesztőként is aktív szerző negyedik kötete - és a jelzőt elsősorban bóknak szánom. Az okosan szerkesztett könyv világa önmagát tagadja: "én egy mindenestül idézetellenes ember vagyok" - olvassuk az első ciklus nyitóversében, amely ciklus valóságos hommage- és allúziógyűjtemény, ahol Komjáthy Jenőtől Kemény Istvánig terjed az idézett szerzők köre, de az elbűvölő sorozatgyilkos, Dexter is delegál egy frappáns beszólást - kár, hogy ezekből a szövegrománcokból nem születnek igazán jó versek. De menjünk tovább:
Zavarba ejtõ olvasmány a kritikusként, szerkesztõként is aktív szerzõ negyedik kötete - és a jelzõt elsõsorban bóknak szánom. Az okosan szerkesztett könyv világa önmagát tagadja: "én egy mindenestül idézetellenes ember vagyok" - olvassuk az elsõ ciklus nyitóversében, amely ciklus valóságos hommage- és allúziógyûjtemény, ahol Komjáthy Jenõtõl Kemény Istvánig terjed az idézett szerzõk köre, de az elbûvölõ sorozatgyilkos, Dexter is delegál egy frappáns beszólást - kár, hogy ezekbõl a szövegrománcokból nem születnek igazán jó versek. De menjünk tovább: bár k. kabai költészetének egyik legfontosabb tétje a saját komolyság kimunkálása, az utolsó ciklus csupa avantgárd blõdli, mint a wittgensteiner walzer ("aber / oder / nur" - ennyi) vagy a Marilyn Manson-dalszöveg fordítógépes magyarítása. A relatíve gyengébb két szélsõ rész léte szerkezetileg úgy-ahogy indokolható: felvezeti, illetve levezeti, feloldja a terjedelmes, kétségbeesetten sötét középsõ ciklust.

Egy rapszodikus szerelem naplója a semmi de, és hát nem lepõdünk meg, mikor a szöveg önmarcangolásba kezd: "unok már a szerelemrõl beszélni... vagyis a nyelvet unom, amely a szerelemrõl való beszéd". De itt már zavarba ejtõbb az egész könyv arcba mászó személyessége: a ciklusok elején és a borítón a szerzõ meztelen testrészeirõl készült képek láthatók, a szövegek ajánlásai alapján pedig az is könnyedén beazonosíthatja a szintén költõ fõszereplõt-exbarátnõt, aki (eddig) nem merült el k. kabai magánéletének szépségeiben. A referenciális olvasás kiprovokálása és a kényelmetlen feszengés, ahogy nem tudod levenni a szemed róla, pedig látod, hogy csúnya - ez nagy truvája a klórnak. De izgalmas törekvés a nyelv keresett egyszerûsége (ami néha együgyûségbe csap át: "már csak barátok sem lehetünk"), és a beszélõ radikális önlefokozása, "vérzékeny önutálata" is, ami néha önsajnálatba csap át. De azért szerethetõ.

Szoba Kiadó - József Attila Kör -Prae.hu, 2010, 127 oldal, 1667 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.