Lackfi János a belső emigrációt választja, kimarad a kultúrharcból, pedig szerinte izgalmas buli

  • narancs.hu
  • 2019. február 1.

Könyv

Megpróbál kimaradni a közéleti vitákból. Stroke-ja után igyekszik minél többet imádkozni, és kellő távolságból szemlélni az életét.

Lackfi János nem vesz részt a kultúrharcban. A közéleti megnyilvánulásokat is kerüli.

"Amit ma közéletiségnek nevezünk, azt én többnyire pár adatra és személyes élményre alapuló, meggyőződésből fakadó pengevillogtatásnak érzem."

A Magyar Hangnak adott interjújában e kérdések apropóján is szóra bírták. Hol óvatosan, hol kevésbé finomkodva válaszolt is, mit gondol a kulturális belharcokról, katolikusként Ferenc pápáról, vagy hat gyermek édesapjaként a Fidesz családtámogatási rendszeréről.

Úgy fogalmazott, "minden irodalmi klikknek megvan a maga igazsága, de ezek összeillesztése helyett egymás torkának megyünk a szilánkokkal. Ha úgy nézzük, hogy nyíltan vagy titkon mindig így ment, akkor ez normális. Ha az a kérdés, szeretem-e, hát nemigen. Viszont kétségkívül izgalmas buli."

Lackfi próbál kimaradni a szekértábor-háborúból: "Emigráltam. Márpedig Magyarországra. Abba az országba, amelyik nincs szétszaggatva. Olvasom Tolnai Ottót, Kiss Annát, Győrffy Ákost, László Noémit, Dragomán Györgyöt, Fehér Bélát, és vígan élek."

A Fidesz családpolitikájáról már sokkal óvatosabban fogalmaz. Az író szerint érdemes támogatni a gyerekeket, mert nélkülük nincs jövő, de viccesnek találná, ha csak akkor támogatnánk a családokat, ha "statisztikailag igazolható, hogy többet szülnek".

Lackfi szűkszavúan bár, de beszélt stroke-járól is: agyi traumája után igyekszik minél többet imádkozni, és távolságból szemlélni az életét.

(Az interjú teljes terjedelmében a Magyar Hang legfrissebb nyomtatott számában jelent meg.)

Neked ajánljuk