Lackfi János a belső emigrációt választja, kimarad a kultúrharcból, pedig szerinte izgalmas buli

  • narancs.hu
  • 2019. február 1.

Könyv

Megpróbál kimaradni a közéleti vitákból. Stroke-ja után igyekszik minél többet imádkozni, és kellő távolságból szemlélni az életét.

Lackfi János nem vesz részt a kultúrharcban. A közéleti megnyilvánulásokat is kerüli.

"Amit ma közéletiségnek nevezünk, azt én többnyire pár adatra és személyes élményre alapuló, meggyőződésből fakadó pengevillogtatásnak érzem."

A Magyar Hangnak adott interjújában e kérdések apropóján is szóra bírták. Hol óvatosan, hol kevésbé finomkodva válaszolt is, mit gondol a kulturális belharcokról, katolikusként Ferenc pápáról, vagy hat gyermek édesapjaként a Fidesz családtámogatási rendszeréről.

Úgy fogalmazott, "minden irodalmi klikknek megvan a maga igazsága, de ezek összeillesztése helyett egymás torkának megyünk a szilánkokkal. Ha úgy nézzük, hogy nyíltan vagy titkon mindig így ment, akkor ez normális. Ha az a kérdés, szeretem-e, hát nemigen. Viszont kétségkívül izgalmas buli."

Lackfi próbál kimaradni a szekértábor-háborúból: "Emigráltam. Márpedig Magyarországra. Abba az országba, amelyik nincs szétszaggatva. Olvasom Tolnai Ottót, Kiss Annát, Győrffy Ákost, László Noémit, Dragomán Györgyöt, Fehér Bélát, és vígan élek."

A Fidesz családpolitikájáról már sokkal óvatosabban fogalmaz. Az író szerint érdemes támogatni a gyerekeket, mert nélkülük nincs jövő, de viccesnek találná, ha csak akkor támogatnánk a családokat, ha "statisztikailag igazolható, hogy többet szülnek".

Lackfi szűkszavúan bár, de beszélt stroke-járól is: agyi traumája után igyekszik minél többet imádkozni, és távolságból szemlélni az életét.

(Az interjú teljes terjedelmében a Magyar Hang legfrissebb nyomtatott számában jelent meg.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.