"Nem akartam a sok millió halott hivatalos hangja lenni"

Könyv

A Maus atyja nem akart a képregények Elie Wieselje lenni és a Sorstalanság sem érdekelné comics-formában.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak a világhírű képregény-alkotóval, Art Spiegelmannal, aki holokauszttúlélő édesapja és a saját élményeit egér- és macskafejű alakokkal mesélte el a magyarul nemrég ismét megjelent Mausban. Ízelítő:

Magyar Narancs: Nagy rajongója Kertész Imre Sorstalanságának. El tudná képzelni Kertész főművét képregényben?

AS: Jó ötlet, bár engem nem igazán érdekelne. De ki vagyok én, hogy megmondjam, ki mit csináljon? Nemrég jelent meg az Anne Frank naplója képregényben, ugyanaz csinálta, aki azt a nagyon érdekes filmet, a Libanoni keringőt. Hitelesnek tűnt, jó szándékú, profi kivitelezésű, propagandaízű terméknek, és ha azt nézem, miként lehet a gyerekeknek mesélni a történtekről, akkor ez a feldolgozás sokkal jobban teljesítette a feladatot, mint az Anne Frank-történet többi adaptációja, ami a Maus nyomában megjelent. A Maus egy ember munkája volt, az enyém, még ha az apám bizonyos értelemben kollaborátor is volt – nem a nácikkal, hanem velem kollaborált.

false

MN: Mintha erre rímelne, amikor azt mondta: „Sosem akartam a képregények Elie Wieselje lenni.”

AS: A hátralévő életemet nem akartam azzal tölteni, mint valami Jeremiás próféta, hogy azt ismételgessen fennhangon: embe­rek, meg kell tanulnotok jónak lenni egymáshoz! Nem akartam, hogy azt mondják, ha a holokauszt a téma, hívjuk gyorsan Spiegelmant, ő majd eligazít. Nem akartam a sok millió halott hivatalos hangja lenni. Ez megfosztott volna attól a mozgástértől, amire művészként szükségem volt.

Az interjú teljes terjedelmében az e heti nyomtatott Magyar Narancsban olvasható el. A lap csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethető itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.