A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak a világhírű képregény-alkotóval, Art Spiegelmannal, aki holokauszttúlélő édesapja és a saját élményeit egér- és macskafejű alakokkal mesélte el a magyarul nemrég ismét megjelent Mausban. Ízelítő:
Magyar Narancs: Nagy rajongója Kertész Imre Sorstalanságának. El tudná képzelni Kertész főművét képregényben?
AS: Jó ötlet, bár engem nem igazán érdekelne. De ki vagyok én, hogy megmondjam, ki mit csináljon? Nemrég jelent meg az Anne Frank naplója képregényben, ugyanaz csinálta, aki azt a nagyon érdekes filmet, a Libanoni keringőt. Hitelesnek tűnt, jó szándékú, profi kivitelezésű, propagandaízű terméknek, és ha azt nézem, miként lehet a gyerekeknek mesélni a történtekről, akkor ez a feldolgozás sokkal jobban teljesítette a feladatot, mint az Anne Frank-történet többi adaptációja, ami a Maus nyomában megjelent. A Maus egy ember munkája volt, az enyém, még ha az apám bizonyos értelemben kollaborátor is volt – nem a nácikkal, hanem velem kollaborált.
| ||
MN: Mintha erre rímelne, amikor azt mondta: „Sosem akartam a képregények Elie Wieselje lenni.”
AS: A hátralévő életemet nem akartam azzal tölteni, mint valami Jeremiás próféta, hogy azt ismételgessen fennhangon: emberek, meg kell tanulnotok jónak lenni egymáshoz! Nem akartam, hogy azt mondják, ha a holokauszt a téma, hívjuk gyorsan Spiegelmant, ő majd eligazít. Nem akartam a sok millió halott hivatalos hangja lenni. Ez megfosztott volna attól a mozgástértől, amire művészként szükségem volt.
Az interjú teljes terjedelmében az e heti nyomtatott Magyar Narancsban olvasható el. A lap csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethető itt.
Magyar Narancs
A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!
