Könyv

Legyen ön is hálózattudós!

Barabási Albert-László: A hálózatok tudománya

  • - ma -
  • 2016. augusztus 21.

Könyv

1999-ben Barabási Albert-László és kutatócsoportja megmérte, hogy „hány lépés” az internet. Az akkor még gráfelméletnek számító kutatások azóta önálló tudománnyá váltak. Most megjelent hozzá a tankönyv is.

„A borítón látható csomópontok a könyvben tárgyalt elméletek közötti összetett kapcsolatot ábrázolják. Ez az összekapcsoltság teszi a hálózatelméletet tudománnyá.” Mert a hálózatok mindenütt ott vannak, mondják a hálózatkutatók, és mondja Barabási új könyve, aki a manapság a legkülönbözőbb tudomány­ágak-szerte felkapott hálózati szemléletmódot kívánja terjeszteni, sőt megtanítani azok számára is, akiket esetleg még nem ért el ez a hullám. A hálózattudomány interdiszciplináris jellegét és azt, hogy a „laikusokat” és a magas tudományosságot éppúgy érdekli ez a kutatási terület, mi sem mutatja jobban, mint az új kötet először magyarul megjelent példányainak nagyszabású bemutatója az MTA-n. A tömött előadóteremben diákok, akadémiai professzorok, orvosok, társadalomtudósok, matematikusok, fizikusok, biológusok képviseltették magukat. Csak a bölcsészeket, történészeket vagy éppen irodalmárokat hagyták ki a felsorolásból, pedig ahogy azt a néhány héttel a könyvbemutatót megelőző, ugyanitt tartott MTA-konferencia mutatta, utóbbiaknak éppen annyi lehetőséget jelent a hálózatelméleti megközelítés – legyen szó befogadástörténetről vagy intertextuális hálózatokról –, mint a virológusoknak. Mindezt persze Barabási sem tagadja el, hiszen azt írja: „A hálózatok által kínált nézőpont nélkülözhetetlen azoknak, akik szeretnék megérteni napjaink összekapcsolt világát. Úgy gondolom, hogy ez a könyv a legjobb eszköz arra, hogy ezeket a szempontokat megoszthassam, és hogy kinek-kinek legyen módja egy kicsit hálózattudóssá válni.” Utóbbi mondat a könyv két megközelítési irányát is megadja. Az egyik szerint A hálózatok tudománya praktikus módszereket alkalmazó, jól tanítható oktatókönyv. A másik értelmezési lehetőség, hogy Barabási kötete nem más, mint egy „új” tudo­mány­ág és megalkotójának önreprezentációja, kanonizációs gesztus – ennek minden velejárójával.

Barabási felfedezése, hogy a komplex, azaz összetett hálózatok fokszámeloszlása (vagyis hogy adott elemhez hány kapcsolat tartozik) skálafüggetlen. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az Erdős–Rényi-modellel ellentétben a pontok nem véletlenszerűen kapcsolódnak a hálózathoz, hanem népszerűségi kapcsolódás alapján, azaz ha választani kell két pont közül, amelyek egyikének kétszer annyi kapcsolata van, mint a másiknak, akkor kétszer valószínűbb, hogy az új pont a több kapcsolattal (linkkel) rendelkezőhöz fog kötődni. Ebből adódik a skálafüggetlenség, amely többek közt azért is fontos, mert univerzális tulajdonsága az önszerveződő hálózatoknak. Mindez tehát új modell bevezetését tette lehetővé; a tanítványával, Albert Rékával közösen megalkotott Barabási–Albert-modell alapján pedig új tudományág születhetett. A könyv célja, hogy az eddig megjelent tudományos ismeretterjesztő munkákon túl (Barabási: Behálózva; Csermely Péter: Rejtett hálózatok ereje) egy angolszász típusú egyetemi tankönyv is elénk kerüljön. (Barabási korábbi kötetéről lásd: A hálózatok Achilles-sarkai, Magyar Narancs, 2003. május 15.) A könyv két kurzus anyagát tartalmazza: az egyik egy teljes szemeszter PhD-s és MSc fizikushallgatóknak (tehát a hozzáértőknek), a másik pedig egy háromhetes rövid kurzus tanulsága, amelyet évről évre a CEU főként közgazdaságtannal és szociológiával foglalkozó diákjai hallgathatnak meg. Vagyis a könyv egy kibontott sillabusz: 14 fejezetnyi tanagyag megoldandó házi feladatokkal, a kutatási projektekhez társított instrukciókkal, sőt a jegyszerzés pontszámainak bemutatásával. Ráadásul az előadáshoz szükséges diasorok, ábrák, sőt maga a könyv egésze is (angol nyelven) ingyenesen elérhető online.

Ahogy már jeleztük, a tankönyvforma intézményesítési gesztus is – onnan kezdve, hogy benne a szerző a hálózattudomány definíciós bázisát nyújtja egészen odáig, hogy a felfedezés (mitizálónak ható) meséjét kínálja („A Notre-Dame-ot Chicagóval összekötő 90 km-es autóút melletti egybefüggő kukoricatáblák közt vezetve ábrándos elmélkedésbe kezdtem”). Külön fejezetet kapnak a közreműködő kutatótársak és tanítványok, és minden fejezet külön szövegdobozokban utal a tudománytörténeti előzményekre. Ugyanakkor a Barabási-jelenség éppen a fizikus- és matematikustársadalom felől kap kritikát: van, aki azt emlegeti, hogy a reáltudományok elmondása alapfokon a pontosság feláldozását jelenti, de felmerült az a kérdés is, hogy eléggé hangsúlyozottak-e a (szintén magyar tudományként ismert) gráf­elmélet eredményei, és ezekhez képest hoz-e újdonságokat a hálózattudomány. Ezeket a kérdéseket inkább a szakmailag hozzáértők döntsék el.

Mindazonáltal ha mint tananyagot nézzük, akkor a használat nagyon is lehetséges: a kötet jól érthető és fókuszált. A gráf­elméleti alapoktól a Barabási–Albert-modell ismertetésén át a csoportosulások, klaszterek és terjedési jelenségek bemutatásáig jutó könyv tíz különböző, jól ismert hálózatot használ elemzési mintaként. Van ezek között társadalmi, biológiai, technológiai és információs hálózat is, jól mutatva a megközelítés lényegét, mely szerint „a hálózatkutatás fő felfedezése pontosan az, hogy a tudomány, a természet és a technológia különböző területein előforduló hálózatok szerkezete igen hasonló, mert mindet ugyanazok a rendező elvek alkotják. Emiatt ezeket a hálózatokat ugyanazokkal a matematikai eszközökkel kutathatjuk”. Ez a könyv pedig az elméleti magyarázatok mellett éppen ezeket a matematikai eszközöket kívánja az olvasó kezébe adni – fejezetenként különbontva egy alapozó és egy haladóknak szóló magyarázó résszel. Bár a könyv célja „kvantitatívan, mégis könnyen érthetően” bemutatni a témát, a függvényekre és algoritmusokra allergiás olvasóknak még a nem haladó szint is gondot okozhat. Az elemzett példák – a terrorszervezetek feltérképezése, az idegsejtek hálózatai vagy éppen a 2003-as észak-amerikai áramszünet – azonban azoknak is érdekesek, akik elhagyják belőle a matekot. Mindehhez rengeteg vizuális segítség, ábra, kiegészítő információkat tartalmazó szövegdoboz és bő szakirodalmi jegyzék társul.

Érdemes ugyanakkor szem előtt tartanunk, hogy a gráf, a hálózat veszélyeket is rejt magában, hiszen mint modell maga is bizonyos információkra koncentrál, míg másokról kénytelen lemondani. Az ember azonban (Csermely Pétert idézve) hálózatképző állat – ezzel érdemes számolni.

Libri, 2016, 446 oldal, 8999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.