Már a városnév erős és kiterjedt asszociációkat kelt - Mohácsról s persze a csatáról mindannyiunknak vannak olvasmányemlékei, gondolatai: a Mohács-mítosz kitörölhetetlenül bennünk lakozik.
Ha valaki kenyai szafarira vágyik, netán vadászni indulna az etióp szavannákra, és ehhez megbízható idegenvezetőket keres, nem Régi Tamás könyvéből fogja kiválasztani a kényelmes szállodákat, a kapitális trófeát ígérő helyeket.
Franciaország olyan nagy és sokféle, annyi látni- és átélnivalóval csábít és szippant magába, hogy mindezt egyetlen kötetbe foglalni szinte lehetetlen vállalkozás.
A hazai útikönyvpiac ma sokszereplős, ráadásul meglehetősen differenciált. Az évi könyvmennyiséghez mérve ugyanakkor csak egy apró szeglete a piacnak, ahol egy szezonban a legerősebbek sem értékesítenek több tízezer példányt.
A szerepjáték meg a kamuflázs mestere volt - életében és műveiben egyaránt. Legutoljára az áldásosztó agg költőfejedelem rolléját adta pazarul, s miközben politikusok, popzenészek és kabarészerzők tapsolták ki nevét, ő remekbe sikerült maszkjával ügyesen elrejtette az ünneplő tömeg elől magamagát, az örök diabolikus suhancot. Meglehet, halálával a magyar irodalom utolsó kultikus figurája távozott közülünk.
Szakmányban robotoló sajtómunkás volt, aki csak élete utolsó éveiben nyert bebocsáttatást az irodalom megszentelt berkeibe. Kortárs volt és közeli szemtanú, s ami ezeknél sokkal fontosabb, telivér szépíró, néhány szavatolt remekművel.
Augusztus 20., hazánk legnagyobb nemzeti s egyben állami ünnepe egyházi rituáléval kezdődik. A Szent István-bazilika órája még alig ütötte el a kilencet, de a téren már gyülekeznek a hívek, díszes templomi zászlóik alatt türelmesen várakoznak a különböző testvérületek, vallási szerveződések (Szent Kamill Egyesület, Szent Korona Társaság stb.) tagjai.