Könyv

Maja Lunde: Kékség

  • Karafiáth Metta
  • 2020. augusztus 30.

Könyv

„A víznek önmagában nincs színe, a körülötte lévő világ színezi meg, az ég a környezet tükröződése; (…) A víz a világot tükrözi.” De mi történik, ha nincs víz? Ha emberek milliói kényszerülnek útra kelni, hogy szomjan ne vesszenek? A Kékség a szerző korábbi világsikeréhez, A méhek történetéhez hasonlóan több idősíkon vezeti a történetet, mely síkok aztán váratlanul kapcsolódnak össze. 2017, Norvégia: Signe, az idősödő természetvédő elszántan küzd az emberi felelőtlenség és kapzsiság okozta pusztítás ellen. 2041, Franciaország: David a kislányával egy menekülttáborban várja, hogy tovább mehessenek észak, azaz a túlélés felé, majd a táboron kívül sétálva rábukkannak egy öreg hajóra, s felébred a remény.

A víz vágyott kékje, az ég tikkasztó, esőfelhőmentes kékje, a Kékség nevű hajó – e három motívum köré szerveződik a visszaemlékezésekkel tűzdelt cselekménysor. Kirajzolódnak Signe motivációi, megjelennek a természetrombolás stációi.

David már nem látja a víz kékjét, tudata beszűkül, nem a jövőre gondol, hanem az ihatatlan ciszternalére és az esőre, amely talán sohasem jön el. Régi élete lázképek sorának hat csupán, a letűnt valóság felfoghatatlan szeletének. És mégis próbálkozik.

Signében és Davidban nincs semmi közös, nem is tudhatnak egymásról, évtizedek választják el őket, korban és életkorban egyaránt, mégis összefonódik a sorsuk – láthatatlanul és kiszámíthatatlanul.

Fordította: Patat Bence. Cser Kiadó, 2020, 272 oldal, 3995 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.

Ég és föld

Hol veszik leginkább semmibe a közigazgatásban dolgozók munkáját? Minden szektorban a budapesti bérek a legmagasabbak? Miért nem keresnek átlag egymilliót a Békés megyei informatikusok?