Mami blue

Romain Gary: A virradat ígérete

  • Orosz Ildikó
  • 2013. március 7.

Könyv

A fapados Arthur Miller-Marilyn Monroe - Romain Gary állítólag így jellemezte házasságát Jean Seberggel. Ámbár a hollywoodi álompár hatvanas évekbeli fotóin az egykor nyalka repülőtiszt inkább kelti egy öregedő szatír, semmint az ünnepelt író és diplomata benyomását.

Seberg amerikai filmszerepein kívül a Kifulladásig hősnőjeként tűnt fel Belmondo oldalán, de kultuszfigura nem emiatt lett. Hanem azért, mert az egyik első közszereplő volt, akiről az FBI elismerte, hogy az emberi jogi mozgalmakhoz való kötődése miatt évekig titokban zaklatta, ami később az öngyilkosságához vezetett. Egy évvel ex-neje után, 1980-ban Gary is végzett magával. Búcsúlevelében rögzítette, hogy: 1. ő Émile Ajar, az Előttem az élet szerzője, 2. nem Seberg miatt öli meg magát, hanem azért, mert már nem képes írni.

Minderről nem szól, nem is szólhat az 1960-as önéletrajzi regény, de innen, az utolsó évtizedek drámái felől érdekes igazán, milyen anamnézis húzódik a férfi nyilvánvalóan terhelt múltjában. A válaszhoz keressük a nőt, jelesül az első és mindvégig meghatározó nőt az életében. A virradat ígérete elsősorban szenvedélyes anyaregény, egy vasakaratú, különc nő története, aki egész életét a fia boldogulására teszi fel.

A gyermekét egyedül nevelő asszony kifogyhatatlan leleménnyel igyekszik megélni a jég hátán a húszas-harmincas években, miközben megható és komikus, a gyerek számára pedig aktuálisan felettébb kínos jelenetek sorában hozza a világ tudomására, hogy fiacskája Nobel-díjas lesz, hazája büszkesége, minimum az új Victor Hugo. Mindez annál érdekesebb, hogy első generációs litván zsidó bevándorlókról van szó: Roman Kacew (ez az igazi neve) 14 éves volt, amikor 1928-ban áttelepültek a lengyelországi Wilnóból Nizzába. Anyja a legnagyobb pénzszűkében is elviszi tánc- és hegedűtanárhoz, teniszedzőhöz, s miután kiderül, hogy fülétől a lábáig bot, végül marad az író-diplomata pálya.

A gyermekében saját beteljesületlen álmainak megvalósítóját látó, rajongó anya nem könnyű útravaló az élethez, de hálás írói alapanyag. A könyv nem kevésbé érdekes vonulata egyfajta groteszk, alulnézeti társadalom- és korrajz. Tudjuk, hogy Gary Franciaország megszállása után Nagy-Britanniába ment, De Gaulle alatt a Szabad Francia Légierőnél szolgált, és számos sikeres európai és afrikai bevetés után, magas kitüntetésekkel szerelt le a háború végén. Ehhez képest a nagy világégést és saját szerepét derűs-ironikus dekadenciával, a bevetések közti dögunalom, a divatos repülődzseki elvesztése feletti bánat, az ötperces ismeretségek után szívből jövő lánykérések és a mekneszi kuplerájnegyed apokalipszise felől mutatja be. A hősök mögött forrófejű, bizonyítani vágyó fiatalembereket, a körülményeik és a vakszerencse által vezérelt figurákat láttat, saját hazafiúi buzgalmát és többszöri, a csodával határos túlélését pedig teljes egészében annak a láthatatlan köldökzsinórnak tulajdonítja, amely anyjához kapcsolja.

Gary a narcisztikus személyiség mintapéldánya, önironikus lúzer a patetikus hős álarcában, lehengerlő bonvivánként örök mama kedvence - s mindez, Bognár Róbertnek hála, kiváló magyar tolmácsolásban kerül elénk. Önéletrajzi regényről lévén szó, a tét nem a valóság tényszerű megörökítése - dátumokat alig, gyanúsan frappáns jeleneteket viszont bőven találunk benne -, hanem az emlékállítás az egyszerre felemelő és nyomasztó anyai szeretetnek, a kalandor intellektuel imázsának árnyalása, és egy, a történelem homályába vesző korhangulat megragadása. Afféle Pokolbéli víg napjaim, a győztesek oldaláról.

Fordította: Bognár Róbert. Park Kiadó, 2012, 327 oldal, 3500 Ft

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.