Szindbád a vadnyugaton

Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag

  • Svébis Bence
  • 2013. március 11.

Könyv


"Ha frissen borotvált, pacsuliszagú, vasalt ingű íróval találkozol az utcán, biztos lehetsz benne: vagy a kiadóba megy előlegért, vagy nőhöz" - állapítja meg a regény főhőse, Emlék Bundás, s ezzel voltaképpen össze is foglalja a könyvet. Nők és pénz, ezek körül forog a két történet: Emlék saját tortúrája és az általa írt westernregény fejezetei (melyre előleget vett fel kiadójától). Az önéletrajzi párhuzam már itt tetten érhető: a kisepikában otthonos Cserna és a szintén novellista Emlék egyaránt első nagyregényüket írják.

 

Tehát több szempontból is összegző műről beszélhetünk. Cserna-Szabó ugyanis nemcsak hőse kálváriáját írja le a nőkkel és az alkotással, de saját érdeklődési körének minden egyes részletét is belezsúfolja könyvébe. Irodalmi anekdotákra ízes recept a válasz, filozófiai fejtegetésre a krimiirodalom nagyjai következnek, miközben mindent átsző a legkülönbözőbb helyekről származó vendégmondatok és parafrázisok pókfonala. Bele is gabalyodhat, aki felkészületlen, s talán ez a könyv legsúlyosabb hibája. Az a fajta belterjesség, mellyel Cserna dolgozik, s melyet olvasójától is elvár, súlyos előismeretek meglétét követeli egy elvileg könnyed olvasmány befogadásához. Elég csak arra gondolnunk, mikor a főhős a nyolcadik kerületi kiadójába látogat egy bizonyos Mórhoz - a szakmabelinek nem nehéz beazonosítania a jelen könyvet is gondozó Magvetőt és igazgatóját, Morcsányi Gézát. A készülő westernregény egyik fejezetében pedig egy bandita, mielőtt kivégzi ellenfelét, Ezékiel könyvéből idéz, s máris bevillan a Ponyvaregény. De nem elég otthon lenni a kortárs magyar irodalom berkeiben, a tömegfilmek és a lektűrirodalom világában, még némi gasztronómiai és városismeretre is szükségünk lesz, hogy otthonosan érezzük magunkat ebben a közegben. Ha mindennek híján vagyunk, lényegesen szegényesebbnek érezhetjük az amúgy gazdagon dúsított regényt.

Összegző mű továbbá azért is, mert bár kimondatlanul, de ott szenderegnek benne Cserna-Szabó több eddigi könyvének részletei. Akár szó szerint, akár átírt formában, de több szöveghely is egyezik például a Nagy macskajajkönyv vagy az Ede a levesben vonatkozó esszéivel. Mindeközben maga a regény még egy síkot maga alá gyűr: Bundás története és az általa írt western párhuzamosan fut, mi több, erősen hatnak is egymásra. Kezdetben csak a hétköznapi események visszhangoznak a vadnyugaton (például mikor Emlék szerelembe esik, s úgy véli, megtalálta az "igazit", westernhőseit boldog kuplerájlátogatással jutalmazza), később azonban saját regényvilága kezdi eluralni alkotójának elméjét, s minden eseményt annak üveglencséjén keresztül lát.

De hiába a tükrözés és a trükközés, előismeretek nélkül a könyv valójában nem nyújt sokat, a történet igen ügyetlenül ível, s voltaképpen egyetlen tanulság felé sodródik: ahogy Emlék Bundásnak, úgy Cserna-Szabó Andrásnak sem sikerült megbirkóznia a nagyepikával. Az anekdotikus és inkább lazán összetartó fejezetek éppen olyanok, "akár egy halott város általános iskolájának tornaterme éjjel": mélységes üresség kondul bennük, ha laikusként vesszük kézbe e könyvet.

Magvető, 2013, 368 oldal, 3490 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.