Könyvmelléklet

Maradjunk meg normálisnak

Bret Easton Ellis: Fehér

Könyv

Kilenc évvel legutóbbi regénye, a Királyi hálószobák után a szerző egy nyolc esszét tartalmazó kötettel jelentkezett.

Gyerekként mozikban lógni az 1970-es évek Kaliforniájában, színészek és színészkedés, meleg tematikájú filmek, a Twitter, lájkolás, Amerika 2001. szeptember 11. előtt és után, a „milleniál” (Y) generáció, Trump, identitáspolitika, véleménybuborék, és persze Ellis korábbi művei – ezek a témái. A szövegek nem szigorúan egy-egy topikra fókuszálnak, egyes tartalmi egységek vissza-visszatérnek, és az írások stílusa sem mindig esszészerű; egy csomószor lehet olyan érzésünk, mintha egy Ellis-regényrészletet olvasnánk éppen.

Magával ragadóan lendületes, végtelenül szórakoztató, élvezetes szövegek ezek, amelyek középpontjában az utóbbi évtizedek és napjaink Amerikája áll. De tekintettel arra, hogy e témák univerzálisak, a magyar olvasó sokszor a hazai viszonyokra pillant általuk. Például amikor Ellis arról ír, hogy milyen döbbenetet váltott ki az Egyesült Államok demokrata köreiben Trump megválasztása (jóllehet nálunk a negyedik kétharmad után lényegesen kétségbeejtőbb a helyzet). Szintén lehet személyes tapasztalatunk a közösségi média személyiségre és magukra a közösségekre gyakorolt hatásáról, az Y generáció sok tagjának (ön)kritika- és vitaképtelenségéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."