Könyvmelléklet

Maradjunk meg normálisnak

Bret Easton Ellis: Fehér

Könyv

Kilenc évvel legutóbbi regénye, a Királyi hálószobák után a szerző egy nyolc esszét tartalmazó kötettel jelentkezett.

Gyerekként mozikban lógni az 1970-es évek Kaliforniájában, színészek és színészkedés, meleg tematikájú filmek, a Twitter, lájkolás, Amerika 2001. szeptember 11. előtt és után, a „milleniál” (Y) generáció, Trump, identitáspolitika, véleménybuborék, és persze Ellis korábbi művei – ezek a témái. A szövegek nem szigorúan egy-egy topikra fókuszálnak, egyes tartalmi egységek vissza-visszatérnek, és az írások stílusa sem mindig esszészerű; egy csomószor lehet olyan érzésünk, mintha egy Ellis-regényrészletet olvasnánk éppen.

Magával ragadóan lendületes, végtelenül szórakoztató, élvezetes szövegek ezek, amelyek középpontjában az utóbbi évtizedek és napjaink Amerikája áll. De tekintettel arra, hogy e témák univerzálisak, a magyar olvasó sokszor a hazai viszonyokra pillant általuk. Például amikor Ellis arról ír, hogy milyen döbbenetet váltott ki az Egyesült Államok demokrata köreiben Trump megválasztása (jóllehet nálunk a negyedik kétharmad után lényegesen kétségbeejtőbb a helyzet). Szintén lehet személyes tapasztalatunk a közösségi média személyiségre és magukra a közösségekre gyakorolt hatásáról, az Y generáció sok tagjának (ön)kritika- és vitaképtelenségéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.