Roth novelláival hívta fel magára a figyelmet 1959-ben, tíz évvel később regénye, a szexuálisan explicit, bortánykönyv szagú Portnoy-kór azonnal híressé tette az Egyesült Államokban.
Az 1997-es Amerikai pasztorálért Pulitzer-díjat kapott, de begyűjtotte a National Book Award-ot és a Nemzetköi Man Booker-díjat is.
| ||
A Narancs 2011-ben készített vele interjút manhattani lakásában. Abból idézünk most egy részetet:
MN: Az öregség, a halál közelsége egyre nagyobb szerepet kapott az elmúlt évek regénytermésében.
PR: Nehéz lenne nem tudomást venni a halálról. 77 éves vagyok, s azt veszem észre, hogy egyre többet foglalkoztat a halál, annál mindenképpen többet, mint korábban. Egyre-másra halnak meg a barátaim, úgyhogy a halál itt ólálkodik a közvetlen közelemben. A halál persze nem az író ügye, csak akkor válik azzá, ha mint téma felhevíti a verbális energiáimat. Számomra megfelelő izgatószernek bizonyult. Beindítja a fantáziámat.
MN: Félelem is van e kreatív izgalomban?
PR: Persze, természetesen. Mi lehet ijesztőbb a halálnál!
MN: És segít az írás oldani a félelmet?
PR: Mindig érdekes formát adni a félelmeknek. Fikcióba fordítani az aggodalmakat. Ez az, ami erőt ad.
A teljes beszélgetés itt olvasható.
(BBC)
