Interjú

„Mégis valamiféle életrajz”

Szécsi Noémi író

Könyv

Páratlan nőtörténeti kötetek szerzője és regény­író, a Narancs állandó szerzője, aki most az olykor mostohán kezelt írófejedelmünk, Jókai Mór életrajzát írta meg. Úgy, ahogyan azt már régen meg kellett volna: nem kifelejtve belőle, sőt középpontba emelve a körü­lötte lévő nők hatását.

Magyar Narancs: A Jókai és a nők utószavában elárulod, hogy idestova negyven éve Jókai-olvasó vagy, annak ellenére is, hogy őt olykor olcsó kalandregények mesterének tartják. Megkaptad már a kérdést, hogy miért rajongsz egy ilyen ódivatú szerzőért?

Szécsi Noémi: Hogyne. A Jókai-rajongók az elmúlt hetekben ünnepelték az író születésének bicentenáriumát, nekem viszont feltűnt, hogy a kortárs magyar írók közül nem nagyon állt ki mellette senki. Én viszont magamra akartam venni ezt a feladatot, pedig tényleg észlelem: Jókai mintha ciki lenne.

MN: Szerinted mi ennek az oka?

SZN: Számos oka lehet, de biztosan közrejátszik, hogy Jókainak kötelezőolvasmány-szaga van. De hát ez nem az ő hibája, ettől még nem kellene porosnak tartanunk. A másik ok az a Nyugat-kultusz, mely a mostani irodalmi percepciót meghatározza. Sokan úgy vélik, Ady Endrével és kortársaival vált nagykorúvá az irodalom, onnantól érdemes igazán komolyan venni, korábbról pedig csak gyermeteg kísérleteket, nemzeti költeményeket és tárcaregényeket találunk. A tárcaregény műfaja különösen messze áll a mai irodalomfelfogástól.

MN: A Netflixhez viszont közel áll.

SZN: Míg a Nyugat-nemzedék egységes egészként értelmezett műveket alkotott, Alexandre Dumas, Charles Dickens vagy éppen Jókai Mór szinte minden művüket ebben a formátumban közölték. Ez sokszor öncélú, de érdekes cselekményágakhoz vezetett, „cliffhanger”-ekhez és élvezetes mellékszereplőkhöz. Pazar élmény annak, aki szívesen időzik ebben a világban, de mi már kompaktabb műalkotásokhoz vagyunk szokva.

MN: Sokan egy életre „lepattannak” Jókairól, amikor kötelező olvasmányként találkoznak a műveivel. Hol lehetne jobb és méltóbb helye az olvasó életében?

SZN: Van ugye az egy férfi életközepi válságát ábrázoló Az arany ember és a magyar szabadságharc mítoszát megteremtő A kőszívű ember fiai. Az első érthető módon nem érdekli a gyerekeket. A másik is mérsékelten. Biztos, hogy sokan vitatkoznának velem, de én nem értek egyet azzal, hogy a hazaszeretet „belenevelhető” a gyerekekbe. Most egyre inkább azt látom, hogy a hazaszeretetet mint egy pirulát, lenyomják a tanulók torkán. Jókai Mór liberális ember volt – ez akkor még mindenki szerint összefért a nemzeti gondolattal –, annak az író-költő nemzedéknek a tagja, amely Petőfi Sándorral, Arany Jánossal és a többiekkel együtt a tollával hozta létre a magyar identitást. Ez egy progresszív feladat volt, amelynek a fénye lassan elkopott, mára pedig végképp letűnt. De nem csak ezért van Jókainak bérelt helye a kötelezők között. Előtte kevés olyan szórakoztató regény jelent meg, mint az övéi, őrülten népszerű volt, ki is vívta vele a kortárs szakma gyűlöletét. Köztük Gyulai Pálét, aki úgy gondolta, a magyar regénynek társadalomkritikusnak kell lennie, Jókai pedig szemfényvesztő, aki naiv tündérmeséket alkot, és nem engedi szembesülni az olvasót a nagy kérdésekkel.

 
Fotó: Palágyi Barbara

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.