Interjú

„Mégis valamiféle életrajz”

Szécsi Noémi író

Könyv

Páratlan nőtörténeti kötetek szerzője és regény­író, a Narancs állandó szerzője, aki most az olykor mostohán kezelt írófejedelmünk, Jókai Mór életrajzát írta meg. Úgy, ahogyan azt már régen meg kellett volna: nem kifelejtve belőle, sőt középpontba emelve a körü­lötte lévő nők hatását.

Magyar Narancs: A Jókai és a nők utószavában elárulod, hogy idestova negyven éve Jókai-olvasó vagy, annak ellenére is, hogy őt olykor olcsó kalandregények mesterének tartják. Megkaptad már a kérdést, hogy miért rajongsz egy ilyen ódivatú szerzőért?

Szécsi Noémi: Hogyne. A Jókai-rajongók az elmúlt hetekben ünnepelték az író születésének bicentenáriumát, nekem viszont feltűnt, hogy a kortárs magyar írók közül nem nagyon állt ki mellette senki. Én viszont magamra akartam venni ezt a feladatot, pedig tényleg észlelem: Jókai mintha ciki lenne.

MN: Szerinted mi ennek az oka?

SZN: Számos oka lehet, de biztosan közrejátszik, hogy Jókainak kötelezőolvasmány-szaga van. De hát ez nem az ő hibája, ettől még nem kellene porosnak tartanunk. A másik ok az a Nyugat-kultusz, mely a mostani irodalmi percepciót meghatározza. Sokan úgy vélik, Ady Endrével és kortársaival vált nagykorúvá az irodalom, onnantól érdemes igazán komolyan venni, korábbról pedig csak gyermeteg kísérleteket, nemzeti költeményeket és tárcaregényeket találunk. A tárcaregény műfaja különösen messze áll a mai irodalomfelfogástól.

MN: A Netflixhez viszont közel áll.

SZN: Míg a Nyugat-nemzedék egységes egészként értelmezett műveket alkotott, Alexandre Dumas, Charles Dickens vagy éppen Jókai Mór szinte minden művüket ebben a formátumban közölték. Ez sokszor öncélú, de érdekes cselekményágakhoz vezetett, „cliffhanger”-ekhez és élvezetes mellékszereplőkhöz. Pazar élmény annak, aki szívesen időzik ebben a világban, de mi már kompaktabb műalkotásokhoz vagyunk szokva.

MN: Sokan egy életre „lepattannak” Jókairól, amikor kötelező olvasmányként találkoznak a műveivel. Hol lehetne jobb és méltóbb helye az olvasó életében?

SZN: Van ugye az egy férfi életközepi válságát ábrázoló Az arany ember és a magyar szabadságharc mítoszát megteremtő A kőszívű ember fiai. Az első érthető módon nem érdekli a gyerekeket. A másik is mérsékelten. Biztos, hogy sokan vitatkoznának velem, de én nem értek egyet azzal, hogy a hazaszeretet „belenevelhető” a gyerekekbe. Most egyre inkább azt látom, hogy a hazaszeretetet mint egy pirulát, lenyomják a tanulók torkán. Jókai Mór liberális ember volt – ez akkor még mindenki szerint összefért a nemzeti gondolattal –, annak az író-költő nemzedéknek a tagja, amely Petőfi Sándorral, Arany Jánossal és a többiekkel együtt a tollával hozta létre a magyar identitást. Ez egy progresszív feladat volt, amelynek a fénye lassan elkopott, mára pedig végképp letűnt. De nem csak ezért van Jókainak bérelt helye a kötelezők között. Előtte kevés olyan szórakoztató regény jelent meg, mint az övéi, őrülten népszerű volt, ki is vívta vele a kortárs szakma gyűlöletét. Köztük Gyulai Pálét, aki úgy gondolta, a magyar regénynek társadalomkritikusnak kell lennie, Jókai pedig szemfényvesztő, aki naiv tündérmeséket alkot, és nem engedi szembesülni az olvasót a nagy kérdésekkel.

 
Fotó: Palágyi Barbara

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.