Mint üveggolyót - Piotr Klodkowski: A Kelet csodálatos zamata

  • - kovácsy -
  • 2009. március 5.

Könyv

Ha azt írom - márpedig éppen írom -, hogy szó van ebben a könyvben mindenféle fejfedőkről és szagokról, a piszok természetéről és viszonylagosságáról, az indiai rendőrök botjáról, a lahtiról, a szúnyogriasztóról mint szerzetesek avatási ajándékáról, bőrdzsekikről és egy kisúrolt teáskanna tragédiájáról, akkor úgy mondok igazat, hogy közben hazudok. - kovácsy -
*p>Ha azt írom - márpedig éppen írom -, hogy szó van ebben a könyvben mindenféle fejfedőkről és szagokról, a piszok természetéről és viszonylagosságáról, az indiai rendőrök botjáról, a lahtiról, a szúnyogriasztóról mint szerzetesek avatási ajándékáról, bőrdzsekikről és egy kisúrolt teáskanna tragédiájáról, akkor úgy mondok igazat, hogy közben hazudok. A nemrégiben Lengyelország indiai nagykövetévé kinevezett szerző ugyanis távolról sem kuriózumgyűjteményt állított össze. Igaz, hogy a könyv egy-egy bekezdése elférne egy jobb útikönyvben is, mégis inkább egy kultúrantropológus munkanaplójából vagy elegyes társadalomtörténeti-szociológiai észrevételek gyűjteményéből válogatott eszmefuttatásoknak bizonyulnak a rövid fejezetek. Rövidre zártságuk, lekerekítettségük abból adódik, hogy eredetileg külön-külön jelentek meg a Znak című krakkói folyóiratban.

Klodkowski a Kelet - vagyis Ázsia - közel kéttucatnyi országában járt, és ennél is irigylésre méltóbb, hogy érti az urdu és - ami szinte ugyanaz (olvassuk a hasznos kötetvégi Kislexikonban) - a hindi nyelvet, sőt talán még az iráni fárszit is, és ki tudja még, hogy mit nem. Hát igen, így már túl lehet lépni a műemlékeken keresztülterelt és bazárokban idétlenkedő külföldi szánalmas szerepén. Ráadásul itt nem vakációturizmusról van szó: a hátsó borítón orientalistaként és politológusként jelölt szerző ösztöndíjasként tartózkodott a hatalmas térségben, amelyet részben prospektusszínekben pompázó szünidei paradicsomnak, részben rosszarcú turbános terroristák termőhelyének képzel a külvilág, vagyis mi magunk.

Megnyugtatóan elegáns módon még csak nem is e hiedelmek felszámolásán óhajt munkálkodni a kötet, hanem mintegy kívülről befelé haladva igyekszik megragadni az európai ember számára furcsa, szokatlan jelenségek felőlünk érzékelhető tartalmát. Az értelmezés szintjén inkább a különbségeket, a távolságot láttatja, anélkül, hogy túllihegett és álságos kulturális relativizmussal untatná az olvasót. A könyvben felbukkanó országokban összesen több mint hárommilliárd ember él, ne várjunk hát átfogó képet a Keletről, amelybe olyan, egymással összevethetetlen államok tartoznak bele, mint mondjuk Irán és Kambodzsa. Elesettségről és tartásról, belátásról és alkalmazkodásról olvashatunk, kultúráink - Kelet és Nyugat - súrlódásos egymás mellett éléséről. Ehhez a sokféleséghez képest csak ritkán túlságosan könnyűkezű a szöveg, csak néha maradnak idő előtt a levegőben az eldönt(het)etlen kérdések.

Óhatatlanul előkerül az alapvető különbség kérdése: a nyugati ember individualizmusához képest, amely egyszerre önzés és szabadságszeretet, vajon hogyan értelmezhető a keleti türelem, alázat, hagyománytisztelet. Választ nem kapunk ugyan, de szempontokat igen, amelyek további kérdésekben öltenek testet. Nem vagyunk-e rabok mi is - például saját időkezelésünk rabjai? Megváltoztathat-e egy kultúrát a "ráció"? És ha igen, kisülhet-e abból bármi jó?

A könyv a Szokatlan szempontok sorozatban jelent meg. Ha szempontjai talán nem is annyira szokatlanok, egyszerre színesen egzotikus és globális felvetésük üdítő, az pedig külön öröm és dicséretes példa, hogy közép-európai szerző vállalkozott erre a feladatra.

Fordította: Kertész Noémi. Typotex, 2008, 183 oldal, 2300 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.