Mint üveggolyót - Piotr Klodkowski: A Kelet csodálatos zamata

  • - kovácsy -
  • 2009. március 5.

Könyv

Ha azt írom - márpedig éppen írom -, hogy szó van ebben a könyvben mindenféle fejfedőkről és szagokról, a piszok természetéről és viszonylagosságáról, az indiai rendőrök botjáról, a lahtiról, a szúnyogriasztóról mint szerzetesek avatási ajándékáról, bőrdzsekikről és egy kisúrolt teáskanna tragédiájáról, akkor úgy mondok igazat, hogy közben hazudok. - kovácsy -
*p>Ha azt írom - márpedig éppen írom -, hogy szó van ebben a könyvben mindenféle fejfedőkről és szagokról, a piszok természetéről és viszonylagosságáról, az indiai rendőrök botjáról, a lahtiról, a szúnyogriasztóról mint szerzetesek avatási ajándékáról, bőrdzsekikről és egy kisúrolt teáskanna tragédiájáról, akkor úgy mondok igazat, hogy közben hazudok. A nemrégiben Lengyelország indiai nagykövetévé kinevezett szerző ugyanis távolról sem kuriózumgyűjteményt állított össze. Igaz, hogy a könyv egy-egy bekezdése elférne egy jobb útikönyvben is, mégis inkább egy kultúrantropológus munkanaplójából vagy elegyes társadalomtörténeti-szociológiai észrevételek gyűjteményéből válogatott eszmefuttatásoknak bizonyulnak a rövid fejezetek. Rövidre zártságuk, lekerekítettségük abból adódik, hogy eredetileg külön-külön jelentek meg a Znak című krakkói folyóiratban.

Klodkowski a Kelet - vagyis Ázsia - közel kéttucatnyi országában járt, és ennél is irigylésre méltóbb, hogy érti az urdu és - ami szinte ugyanaz (olvassuk a hasznos kötetvégi Kislexikonban) - a hindi nyelvet, sőt talán még az iráni fárszit is, és ki tudja még, hogy mit nem. Hát igen, így már túl lehet lépni a műemlékeken keresztülterelt és bazárokban idétlenkedő külföldi szánalmas szerepén. Ráadásul itt nem vakációturizmusról van szó: a hátsó borítón orientalistaként és politológusként jelölt szerző ösztöndíjasként tartózkodott a hatalmas térségben, amelyet részben prospektusszínekben pompázó szünidei paradicsomnak, részben rosszarcú turbános terroristák termőhelyének képzel a külvilág, vagyis mi magunk.

Megnyugtatóan elegáns módon még csak nem is e hiedelmek felszámolásán óhajt munkálkodni a kötet, hanem mintegy kívülről befelé haladva igyekszik megragadni az európai ember számára furcsa, szokatlan jelenségek felőlünk érzékelhető tartalmát. Az értelmezés szintjén inkább a különbségeket, a távolságot láttatja, anélkül, hogy túllihegett és álságos kulturális relativizmussal untatná az olvasót. A könyvben felbukkanó országokban összesen több mint hárommilliárd ember él, ne várjunk hát átfogó képet a Keletről, amelybe olyan, egymással összevethetetlen államok tartoznak bele, mint mondjuk Irán és Kambodzsa. Elesettségről és tartásról, belátásról és alkalmazkodásról olvashatunk, kultúráink - Kelet és Nyugat - súrlódásos egymás mellett éléséről. Ehhez a sokféleséghez képest csak ritkán túlságosan könnyűkezű a szöveg, csak néha maradnak idő előtt a levegőben az eldönt(het)etlen kérdések.

Óhatatlanul előkerül az alapvető különbség kérdése: a nyugati ember individualizmusához képest, amely egyszerre önzés és szabadságszeretet, vajon hogyan értelmezhető a keleti türelem, alázat, hagyománytisztelet. Választ nem kapunk ugyan, de szempontokat igen, amelyek további kérdésekben öltenek testet. Nem vagyunk-e rabok mi is - például saját időkezelésünk rabjai? Megváltoztathat-e egy kultúrát a "ráció"? És ha igen, kisülhet-e abból bármi jó?

A könyv a Szokatlan szempontok sorozatban jelent meg. Ha szempontjai talán nem is annyira szokatlanok, egyszerre színesen egzotikus és globális felvetésük üdítő, az pedig külön öröm és dicséretes példa, hogy közép-európai szerző vállalkozott erre a feladatra.

Fordította: Kertész Noémi. Typotex, 2008, 183 oldal, 2300 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.