Mint üveggolyót - Piotr Klodkowski: A Kelet csodálatos zamata

  • - kovácsy -
  • 2009. március 5.

Könyv

Ha azt írom - márpedig éppen írom -, hogy szó van ebben a könyvben mindenféle fejfedőkről és szagokról, a piszok természetéről és viszonylagosságáról, az indiai rendőrök botjáról, a lahtiról, a szúnyogriasztóról mint szerzetesek avatási ajándékáról, bőrdzsekikről és egy kisúrolt teáskanna tragédiájáról, akkor úgy mondok igazat, hogy közben hazudok. - kovácsy -
*p>Ha azt írom - márpedig éppen írom -, hogy szó van ebben a könyvben mindenféle fejfedőkről és szagokról, a piszok természetéről és viszonylagosságáról, az indiai rendőrök botjáról, a lahtiról, a szúnyogriasztóról mint szerzetesek avatási ajándékáról, bőrdzsekikről és egy kisúrolt teáskanna tragédiájáról, akkor úgy mondok igazat, hogy közben hazudok. A nemrégiben Lengyelország indiai nagykövetévé kinevezett szerző ugyanis távolról sem kuriózumgyűjteményt állított össze. Igaz, hogy a könyv egy-egy bekezdése elférne egy jobb útikönyvben is, mégis inkább egy kultúrantropológus munkanaplójából vagy elegyes társadalomtörténeti-szociológiai észrevételek gyűjteményéből válogatott eszmefuttatásoknak bizonyulnak a rövid fejezetek. Rövidre zártságuk, lekerekítettségük abból adódik, hogy eredetileg külön-külön jelentek meg a Znak című krakkói folyóiratban.

Klodkowski a Kelet - vagyis Ázsia - közel kéttucatnyi országában járt, és ennél is irigylésre méltóbb, hogy érti az urdu és - ami szinte ugyanaz (olvassuk a hasznos kötetvégi Kislexikonban) - a hindi nyelvet, sőt talán még az iráni fárszit is, és ki tudja még, hogy mit nem. Hát igen, így már túl lehet lépni a műemlékeken keresztülterelt és bazárokban idétlenkedő külföldi szánalmas szerepén. Ráadásul itt nem vakációturizmusról van szó: a hátsó borítón orientalistaként és politológusként jelölt szerző ösztöndíjasként tartózkodott a hatalmas térségben, amelyet részben prospektusszínekben pompázó szünidei paradicsomnak, részben rosszarcú turbános terroristák termőhelyének képzel a külvilág, vagyis mi magunk.

Megnyugtatóan elegáns módon még csak nem is e hiedelmek felszámolásán óhajt munkálkodni a kötet, hanem mintegy kívülről befelé haladva igyekszik megragadni az európai ember számára furcsa, szokatlan jelenségek felőlünk érzékelhető tartalmát. Az értelmezés szintjén inkább a különbségeket, a távolságot láttatja, anélkül, hogy túllihegett és álságos kulturális relativizmussal untatná az olvasót. A könyvben felbukkanó országokban összesen több mint hárommilliárd ember él, ne várjunk hát átfogó képet a Keletről, amelybe olyan, egymással összevethetetlen államok tartoznak bele, mint mondjuk Irán és Kambodzsa. Elesettségről és tartásról, belátásról és alkalmazkodásról olvashatunk, kultúráink - Kelet és Nyugat - súrlódásos egymás mellett éléséről. Ehhez a sokféleséghez képest csak ritkán túlságosan könnyűkezű a szöveg, csak néha maradnak idő előtt a levegőben az eldönt(het)etlen kérdések.

Óhatatlanul előkerül az alapvető különbség kérdése: a nyugati ember individualizmusához képest, amely egyszerre önzés és szabadságszeretet, vajon hogyan értelmezhető a keleti türelem, alázat, hagyománytisztelet. Választ nem kapunk ugyan, de szempontokat igen, amelyek további kérdésekben öltenek testet. Nem vagyunk-e rabok mi is - például saját időkezelésünk rabjai? Megváltoztathat-e egy kultúrát a "ráció"? És ha igen, kisülhet-e abból bármi jó?

A könyv a Szokatlan szempontok sorozatban jelent meg. Ha szempontjai talán nem is annyira szokatlanok, egyszerre színesen egzotikus és globális felvetésük üdítő, az pedig külön öröm és dicséretes példa, hogy közép-európai szerző vállalkozott erre a feladatra.

Fordította: Kertész Noémi. Typotex, 2008, 183 oldal, 2300 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.