Mint üveggolyót - Piotr Klodkowski: A Kelet csodálatos zamata

Ha azt írom - márpedig éppen írom -, hogy szó van ebben a könyvben mindenféle fejfedőkről és szagokról, a piszok természetéről és viszonylagosságáról, az indiai rendőrök botjáról, a lahtiról, a szúnyogriasztóról mint szerzetesek avatási ajándékáról, bőrdzsekikről és egy kisúrolt teáskanna tragédiájáról, akkor úgy mondok igazat, hogy közben hazudok. - kovácsy -

*p>Ha azt írom - márpedig éppen írom -, hogy szó van ebben a könyvben mindenféle fejfedőkről és szagokról, a piszok természetéről és viszonylagosságáról, az indiai rendőrök botjáról, a lahtiról, a szúnyogriasztóról mint szerzetesek avatási ajándékáról, bőrdzsekikről és egy kisúrolt teáskanna tragédiájáról, akkor úgy mondok igazat, hogy közben hazudok. A nemrégiben Lengyelország indiai nagykövetévé kinevezett szerző ugyanis távolról sem kuriózumgyűjteményt állított össze. Igaz, hogy a könyv egy-egy bekezdése elférne egy jobb útikönyvben is, mégis inkább egy kultúrantropológus munkanaplójából vagy elegyes társadalomtörténeti-szociológiai észrevételek gyűjteményéből válogatott eszmefuttatásoknak bizonyulnak a rövid fejezetek. Rövidre zártságuk, lekerekítettségük abból adódik, hogy eredetileg külön-külön jelentek meg a Znak című krakkói folyóiratban.

Klodkowski a Kelet - vagyis Ázsia - közel kéttucatnyi országában járt, és ennél is irigylésre méltóbb, hogy érti az urdu és - ami szinte ugyanaz (olvassuk a hasznos kötetvégi Kislexikonban) - a hindi nyelvet, sőt talán még az iráni fárszit is, és ki tudja még, hogy mit nem. Hát igen, így már túl lehet lépni a műemlékeken keresztülterelt és bazárokban idétlenkedő külföldi szánalmas szerepén. Ráadásul itt nem vakációturizmusról van szó: a hátsó borítón orientalistaként és politológusként jelölt szerző ösztöndíjasként tartózkodott a hatalmas térségben, amelyet részben prospektusszínekben pompázó szünidei paradicsomnak, részben rosszarcú turbános terroristák termőhelyének képzel a külvilág, vagyis mi magunk.

Megnyugtatóan elegáns módon még csak nem is e hiedelmek felszámolásán óhajt munkálkodni a kötet, hanem mintegy kívülről befelé haladva igyekszik megragadni az európai ember számára furcsa, szokatlan jelenségek felőlünk érzékelhető tartalmát. Az értelmezés szintjén inkább a különbségeket, a távolságot láttatja, anélkül, hogy túllihegett és álságos kulturális relativizmussal untatná az olvasót. A könyvben felbukkanó országokban összesen több mint hárommilliárd ember él, ne várjunk hát átfogó képet a Keletről, amelybe olyan, egymással összevethetetlen államok tartoznak bele, mint mondjuk Irán és Kambodzsa. Elesettségről és tartásról, belátásról és alkalmazkodásról olvashatunk, kultúráink - Kelet és Nyugat - súrlódásos egymás mellett éléséről. Ehhez a sokféleséghez képest csak ritkán túlságosan könnyűkezű a szöveg, csak néha maradnak idő előtt a levegőben az eldönt(het)etlen kérdések.

Óhatatlanul előkerül az alapvető különbség kérdése: a nyugati ember individualizmusához képest, amely egyszerre önzés és szabadságszeretet, vajon hogyan értelmezhető a keleti türelem, alázat, hagyománytisztelet. Választ nem kapunk ugyan, de szempontokat igen, amelyek további kérdésekben öltenek testet. Nem vagyunk-e rabok mi is - például saját időkezelésünk rabjai? Megváltoztathat-e egy kultúrát a "ráció"? És ha igen, kisülhet-e abból bármi jó?

A könyv a Szokatlan szempontok sorozatban jelent meg. Ha szempontjai talán nem is annyira szokatlanok, egyszerre színesen egzotikus és globális felvetésük üdítő, az pedig külön öröm és dicséretes példa, hogy közép-európai szerző vállalkozott erre a feladatra.

Fordította: Kertész Noémi. Typotex, 2008, 183 oldal, 2300 Ft