Könyv

Karácsonyi dupla számunkban mélyreható interjút olvashatnak a nagy amerikai íróval. De hogy mi köze Austernek Thomas Mann özvegyéhez, egy gépelő kutyához, a magyar palacsintához, John Lennonhoz és a Kicsi Fing nevű indiánhoz, az csak itt és most, az interjú extrájában olvasható.

Gyerekirodalmi események állandó résztvevője, módszertani anyagok szerzője, a Radnóti-gimnázium vezető magyartanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke. Az irodalomtanítás aktuális kérdéseiről, a kortárs művek használhatóságáról, kedvelt és utált kötelezőkről beszélgettünk vele.

Tizenhat "szelíd történetet" foglal magában Hidas Judit első kötete, a szelídség azonban csak látszólagos: a csillogó felszín mögött hétköznapi patológiánk húzódik meg. Hidas avatottan mesél a magyar középosztálybeli családok hétköznapjairól, figyelmének fókuszában a magánszféra történései, és azon belül is különösen a rokoni viszonyok állnak.

Miközben sokkal kevesebb könyvet olvasunk, mint néhány évtizeddel ezelőtt, egyre nő a különbség az olvasók és a nem olvasók között. Egy vékony réteg nagyon sokat olvas, a többiek szinte semmit. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóintézet szociológus munkatársa szerint a digitalizálódás még inkább elmélyíti az egyenlőtlenséget.

Hitvédelmi írás, halálregény, eredetmítosz. Miért olyan kevés a női szereplő, és miért csak "fehér európaiak" állnak a jó oldalon A gyűrűk urában? A tizenegy éve működő társaság elnökségi tagjaival, Becze Ádámmal és Füzessy Tamással beszélgettünk.

Több mint száz kötet, közel tizenötmilliós összpéldányszám - Moldova György a legolvasottabb mai magyar író. Közéleti ritkaság: azok érezhetik magukénak, akik más jelentős személyiséget nemigen: a baloldali identitású, urbánus, antiliberális, antidemokrata, kommunista körök. És a rasszista antirasszisták, akik a rasszizmust célponttól és harci érdekeiktől függően támadják vagy támogatják. A Moldova-jelenség értelmezése gazdátlan feladat. Szakirodalma csekély.

Nem pajzsos-lándzsás városvédő, de nem hasonlít korunk szertelenül ötletelő bloggereire sem. Ybl-díjas építész, a CIAM tagja, aki sohasem épített. Fölkent városesztéta, egységes látomással, alaprajzokkal és módszerrel a fejében. Belvárosi bennszülött, belvárosi tájszavakkal a tollán (tudja a különbséget a "Van szerencsém" és a "Részemről a szerencse" között). Ottlik róla mintázta Virrasztók című novellájának megtermett, lomha csillagászát.

Vihart kavart az Egyesült Államokban egy új rajzfilmsorozat, a SheZow, aminek főszereplője egy nemváltoztatásra képes 12 éves szuperhős. Az amerikai keresztény szülők szövetkezete (ALA) be akarja tiltatni a műsort, miközben az LMBTQ-szervezetek világszerte ünnepelnek. Az ügy a gyerekirodalomra is hatással lehet.

Brooklyn nem tágul, de Garmann univerzuma igen. Arról a jóléti norvég kisfiúról van szó, akit nemcsak az elmúlás, hanem az iskolakezdés szele is meglegyintett Stian Hole díjnyertes képeskönyvében, a Garmann nyarában.

Alain Badiou-tól tanultam meg, milyen szégyen, hogy mindenféle gyalázkodásokat szórunk nap mint nap a huszadik századra, miközben már-már képtelenné váltunk arra - "animális humanizmusunk" folytán, ami posztmodern barbárságnak is nevezhető -, hogy aktívan újragondoljuk antropológiai és filozófiai projektjeit. A huszadik század, írja Badiou - és a maga módján erről szól Borgos Anna könyve - "a szexualitás metamorfózisának hosszú története" is.

A kötet Szolzsenyicin politikai és közéleti írásaiból közöl válogatást.

Az idén augusztusban elhunyt amerikai író Az írás tíz szabálya című esszéjében egy tizenegyediket helyez mindenek fölé: "If it sounds like writing, I rewrite it. (Értelemszerűen: "Ha valami papírízű, azt átírom.").

Örökbe fogadtak, nem bírtam elviselni szentfazék anyámat, és leszbikus lettem. Szerencsére nem csak erről szól ez a könyv, bár ez is éppen elég volna. Nagyszerű, nagyszerűségében fájdalmas, megkapó, olykor eléggé nyers, mégis humoros, felszabadító női könyvet tarthat a kezében az olvasó.