Könyv

Hidas Judit: Hotel Havanna

  • Horváth Györgyi
  • 2013. december 14.

Könyv

Tizenhat "szelíd történetet" foglal magában Hidas Judit első kötete, a szelídség azonban csak látszólagos: a csillogó felszín mögött hétköznapi patológiánk húzódik meg. Hidas avatottan mesél a magyar középosztálybeli családok hétköznapjairól, figyelmének fókuszában a magánszféra történései, és azon belül is különösen a rokoni viszonyok állnak.

A szereplők viszonylagos jómódban, kortárs díszletek közepette (ausztriai nyaraláson, konditeremben, búvártanfolyamon, bevásárlás közben vagy épp fogorvosnál) téblábolnak a lapokon, s közben vallanak kimerült házasságról, fiktív szerelmi beteljesülésekről, teherként megélt gyerekről, vagy épp arról, hogy egy játékból elképzelt válás hogyan tud elrontani egy házasságot. Hidas hétköznapi, egyszerű nyelven mesél, ritka nála a stilizálás; a perspektívája pedig legtöbbször jól azonosíthatóan női. Mint ilyen, sokban rokon Rakovszky Zsuzsának vagy Tóth Krisztina Pixeljének elbeszéléseivel, amelyekben szintén a kortárs magyar valóság elevenedik meg a középosztály nőtagjait centrumba helyezve; de említhetjük akár a lengyel Manuela Gretkowskát vagy a szlovén Mojca Kumerdejt is. A szerzőtől nem idegen a humor, különösen annak groteszk verziója (így válik például egy fogorvosi kezelés hihetetlenül erotikus élménnyé A fogorvosomban; vagy a diétázó feleség palacsintaevése jól jövedelmező internetes szexuális szolgáltatássá a Diéta fortéban), s helyenként a társadalomkritikus pillantás és az euroszkepticizmus is megjelenik nála (mint például A riasztó című elbeszélésben, melyben egy vidéki postahivatal gazdagodik teljesen fölösleges, EU által szponzorált fejlesztésekből). Hidas élvezettel, könnyedén mesél, nagyon jó szeme van a csillogó látszatok mögött megbújó tragikus sorsokra, a magyar középosztálybeli családok öncsalásaira. Csak az a túl populáris, túl szingliregényes cím nem kellett volna.

L'Harmattan, 2013, 168 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.