Könyv

Hidas Judit: Hotel Havanna

  • Horváth Györgyi
  • 2013. december 14.

Könyv

Tizenhat "szelíd történetet" foglal magában Hidas Judit első kötete, a szelídség azonban csak látszólagos: a csillogó felszín mögött hétköznapi patológiánk húzódik meg. Hidas avatottan mesél a magyar középosztálybeli családok hétköznapjairól, figyelmének fókuszában a magánszféra történései, és azon belül is különösen a rokoni viszonyok állnak.

A szereplők viszonylagos jómódban, kortárs díszletek közepette (ausztriai nyaraláson, konditeremben, búvártanfolyamon, bevásárlás közben vagy épp fogorvosnál) téblábolnak a lapokon, s közben vallanak kimerült házasságról, fiktív szerelmi beteljesülésekről, teherként megélt gyerekről, vagy épp arról, hogy egy játékból elképzelt válás hogyan tud elrontani egy házasságot. Hidas hétköznapi, egyszerű nyelven mesél, ritka nála a stilizálás; a perspektívája pedig legtöbbször jól azonosíthatóan női. Mint ilyen, sokban rokon Rakovszky Zsuzsának vagy Tóth Krisztina Pixeljének elbeszéléseivel, amelyekben szintén a kortárs magyar valóság elevenedik meg a középosztály nőtagjait centrumba helyezve; de említhetjük akár a lengyel Manuela Gretkowskát vagy a szlovén Mojca Kumerdejt is. A szerzőtől nem idegen a humor, különösen annak groteszk verziója (így válik például egy fogorvosi kezelés hihetetlenül erotikus élménnyé A fogorvosomban; vagy a diétázó feleség palacsintaevése jól jövedelmező internetes szexuális szolgáltatássá a Diéta fortéban), s helyenként a társadalomkritikus pillantás és az euroszkepticizmus is megjelenik nála (mint például A riasztó című elbeszélésben, melyben egy vidéki postahivatal gazdagodik teljesen fölösleges, EU által szponzorált fejlesztésekből). Hidas élvezettel, könnyedén mesél, nagyon jó szeme van a csillogó látszatok mögött megbújó tragikus sorsokra, a magyar középosztálybeli családok öncsalásaira. Csak az a túl populáris, túl szingliregényes cím nem kellett volna.

L'Harmattan, 2013, 168 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.