Könyv

Stian Hole: Garmann utcája

  • - köves -
  • 2013. december 7.

Könyv

Brooklyn nem tágul, de Garmann univerzuma igen. Arról a jóléti norvég kisfiúról van szó, akit nemcsak az elmúlás, hanem az iskolakezdés szele is meglegyintett Stian Hole díjnyertes képeskönyvében, a Garmann nyarában.

Nagy lehetett a nyomás az egyébként könyvborító-tervezéssel foglalkozó szerzőn, hogy a folytatásban még nagyobbat dobjon, mondjuk ragadják el Garmannt az űrlények, vagy találjon időgépet a kert végében, és vezesse győzelemre a vikingeket.

Ám bármennyire vonzóak is lehettek e csábítások, Garmann-nal már megint nem történik más, mint ami bármely kortársával könnyűszerrel megeshet: mindig akad egy korban és biciklierőben előbbre tartó fiú, aki terrorizálja a kisebbeket (nincs is gyerekkor egy kis bullying nélkül), és minden utcában lakik egy ártalmatlan bolond, akit kipécéznek a fiatalok. Garmann is átesik az első bullyingon és az első bátorságpróbán, de továbbra sem a cselekmény teszi Stian Hole hősét a gyerek/felnőtt könyvespolcok kívánatos darabjává, hanem a garmannizmusok hada. Az a sok vizuális kacat, innen-onnan eldigitalizált apróság, melyből Garmann világa felépül. Stian Hole nemcsak a Photoshophoz ért kiválóan, hanem a 6-7 éves fiatalemberek fantáziavilágába is könnyűszerrel belehelyezkedik. Ez a képesség főleg akkor jön jól, ha 6-7 éves hirtelenszőke gyerekemberekről készítünk képeskönyvet. Ez esetben viszont elengedhetetlen tudni, hogy mi fér el egy korosztályos könyvespolcon: Lego űrhajó, műanyag teve, földgömb, s felettük Batman-plakát. Aki mást mond, nem volt gyerek.

Fordította: Földényi Júlia. Scolar, 2013, 44 oldal, 2450 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.