Szerzője, Anne Applebaum a Yale-en szerzett történészdiplomát, a London School of Economicson doktori fokozatot a nemzetközi kapcsolatok tudományterületén (1992-től Radosl/aw Sikorski, a jelenlegi lengyel külügyminiszter felesége, ez utóbbit csak a szerző saját kutatási eredményein túli informáltsága okán jelezzük). 1988-ban került Varsóba mint az Economist tudósítója, és ott ragadt. Honlapja szerint az angolon kívül lengyelül, franciául és oroszul ír, olvas, beszél. Nem tud tehát magyarul - amit szintén a tájékozottság forrásaira nézve említünk, és még visszatérünk rá.
A könyv remek, de hagy maga után kérdőjeleket. Remek, mert nálunk hiányzó módon összefüggő rendszernek tekinti Kelet-Közép-Európát, amely egy még nagyobb erőtér, a világháború győztes hatalmainak kapcsolatában ki volt - és ma is ki van - téve a kötélhúzók aktuális küzdelmeinek, annak ellenére, hogy a térség legtöbb országa ma már az Európai Unió tagállama. Mindaz, amit ma itthon legtöbben magyar fejleménynek tekintenek, mindig része a nagyobb egésznek. Applebaum számára a tágas szemlélet magától értetődik. Felül tud emelkedni a tárgyon, jól jelöli ki azokat a közös jelenségeket, jegyeket, amelyekkel leírhatók az olykor eltérő ritmusban, de mégiscsak egy nagy közös játékmester intésére történtek.
Kiindulópontja Hannah Arendt 1949-es munkája, A totalitarizmus gyökerei, illetve Carl J. Friedrich és Zbigniew Brzezinski Totalitárius diktatúra és autokrácia című 1956-os opusa. (A témának nagy keletje van éppen, Brzezinskiről is épp most jelent meg egy könyv Charles Gati szerkesztésében, illetve Kalmár Melinda Történelmi galaxisok vonzásában - Magyarország és a szovjetrendszer 1945-1990 című kötete, potom 700 oldalon.) Brzezinskiék könyvének kezelhető totalitarizmus fogalma öt ismérven alapszik: a totális ideológián, az egypártrendszeren, a terror eszközeitől sem visszariadó titkosrendőrségen, a tájékoztatás monopóliumán és a tervgazdálkodáson. Mára ez a definíció szinte közhely, különösen számunkra, akik benne éltünk. Ennél többet nem bíbelődik a szerző az elméleti alapozással, a teret a Vörös Hadsereg által 1945-ben megszállt nyolc európai országban zajlott események felidézése tölti ki. A tömböt elemeire bontja, figyelmét elsősorban három országra, Magyarországra, Lengyelországra és Kelet-Németországra összpontosítja.
Inspiratív a könyv tagolása, szellemes fejezeteket sorjáz egymás után. Az érdemi fejezeteket indító hang azonban a hatásra törő újságíróé: "A front közeledtével remegni kezdett a föld és a falak, a gyerekek sikoltoztak". A fejezet címe A nulladik óra, John Lukacs könyvének (1945 - A nulla év) parafrázisa. A könyvnek nem tárgya az a kis semmi előzmény, amit II. világháborúnak nevezünk, és ami - persze korlátozott értelemben - valóban felszabadítókká tette a szovjet csapatokat. Itt a bevezetőben dicsért viszonyrendszer komolyan megbillen, a semmiből egy démon jelenik meg, az utált gonosz. S ha ekkor hátralapozunk a könyvben, és megnézzük a köszönetnyilvánításokat, meg is találjuk a magyarázatot. A szerző genuin antikommunizmusa mellett erős a Terror Háza támogatása, magyar részről ők voltak elsődleges tanácsadói a forrásokat és a kultúrát illetően. A további tanácsadók, és egy oldallal később az interjúalanyok felsorolása már színesebb képet mutat, de kiválasztásuk nem kap indoklást, esetlegesnek tűnik. S ez így megy tovább is, ha az irodalomjegyzéket nézzük. A magyar vonatkozások nem nélkülözhették volna az egykorú Bibó István-szövegek ismeretét, és a szintén egykorú, először 1953-ban megjelent Fejtő Ferenc-könyvet, A népi demokráciák történetét.
Önálló fejezetet kap a szovjet katonák pusztítása, "rögeszmés karóravadászata". Megrendítő a sok egybehangzó emlékezés, vallomás, újabban keletkezett dokumentum, beleértve a Reichstagra zászlót tűző szovjet katona képének kiretusálásáig - állítólag több óra is volt az alkarján. A magyar irodalomból hozhatnánk példákat rá, hogy a szovjetek érkezése és a nők megbecstelenítése iránt is volt megértés (Déry Tibor Alvilági játékok című, egyébként a kommunisták kérésére bezúzott novelláskötete, de idetartozik még Márai Sándor Szabadulás című kisregénye és Föld, föld!... című memoárja, hogy a háború végére előállt helyzetet magyarázó, Horthyval szemben igen kritikus Hallgatni akartam című szövegét ne is említsük).
Izgalmas fejezet az etnikai tisztogatásról szóló, a rádiók működését elemző és az e tájon élteket kategorizáló - kelletlen kollaboránsok, passzív ellenállók és forradalmárok - elbeszélés. A Petőfi Kör megalakulásáról és működéséről szóló rész mögött kifejezetten jó informátor állhat, ennyire részletgazdag, empatikus ismertetése nálunk még hiányzik, legalábbis a recenzens nem tud róla. Ahogy a Rajk-temetésről írott megvilágító beszámolók sem képezik eléggé részét a magyar oktatásnak. (Nem is fogják, a közeljövőben semmiképpen, sejtjük.)
A kötet hiánypótló, szívem szerint minden iskolai könyvtárnak küldenék egyet, fenntartásaim ellenére. Az országok lakói többnyire vakon szenvedték el történelmüket, ahogy jelenüket is. De időnként összeszedik az erejüket, és egy véletlen kataklizmába sodorja őket. A kötet véget ér 1956-tal, a magyar forradalommal. Ami ezután következett, megírásra vár. Az Epilógus végigszalad az azóta történteken. Igaz, hogy fal húzódott Európa közepén, de 1956 után a szovjetek sem merték azzal az agresszivitással képviselni hatalmukat, mint előtte. Prágába már nem mertek egyedül bevonulni, 1981-ben pedig Wojciech Jaruzelskire bízták Lengyelország megrendszabályozását. Hogy megmentette vagy elárulta-e Lengyelországot, még hosszú ideig vita tárgya lesz. Meglepő módon egyetlenegyszer sem fordul elő a könyvben, még annak kitekintő fejezetében sem Gorbacsov neve. Mekkora személyes bátorság is kellett pedig ahhoz, hogy Genfben, Ronald Reagannel szemben ülve egyoldalú engedményt tegyen a nukleáris fegyverkezés kérdésében! Mert otthon éheztek az emberek. A recenzens máig nem felejti a pillanatot, amit a Gorbacsov nyolcvanadik születésnapjára készített dokumentumfilmben látott. A nyugdíjas, jó öltönyben megjelenő Gorbacsov osztálytársával találkozik. Egy kék falú parasztház előtt állnak, és a fogatlan egykori padtárs azt sziszegi: - Mit tettél velünk? Most még rosszabb!
Anne Applebaum előtt témák hosszú sora áll még. Finomhangolást is várunk tőle.
Fordította: Szabó Hedvig. Európa, 2014, 610 oldal, 4590 Ft
