Könyv

Rossz lóra tettek a hazaiak az 53. Velencei Filmfesztiválon. Három filmjük - Marco Ferreri Ezüstnitrát, Francesco Maselli A harmadik évezred krónikája, Carlo Mazzacurati Vesna gyorsan megy - közül az utolsót (a szónak számos jelentésében) vették fel a hivatalos versenyprogramba. Mazzacurati azzal büszkélkedhet, hogy három nagyjátékfilmje közül kettő megméretett Velencében. És könnyűnek találtatott, teszem hozzá. Bár a hazai nézők szeretete övezte a bemutatót, ez szerencsére nem hatotta meg a Roman Polanski vezette zsűrit.

A kiállítást most már végleg és teljesen leszedték, új lapot nyitottak a vendégkönyvben, de ez a dolog - ahol művészet, cenzúra, hadtörténet, vitézség, történelem és aktuálpolitika kérdései ütköztek egymással - nem múlt el, és megjósolható: két évig még, a következő választásig biztosan elő-előjön majd, olyankor, amikor arról lesz szó, kik hogyan és merre kormányozzanak ebben az 1100 éve elfoglalt hazában.

A Turks és Caicos-szigetek zászlajában egy rák, egy piros baseballsapkás kaktuszra emlékeztető tengeri növény, valamint egy kagyló bele látható bonyolult, színes mezőkbe ágyazva. A rövid ismertetőből kiderül, hogy a Turks és Caicos-szigetek orvosainak száma hét.

Varsó, hatvanasok eleje, lengyel-amerikai atélia, félreütés, atlétikai csapatviadal, de ez az atélia is olyan szééép szó, mint kis virág, nem merném letörni, meghagyom, írtam mellé egy társat, ne legyen egyedül: műhely, kivirult műhely, olyasmit jelent (nekem), és itt is mindenféle gyom és burja s ragyogó meg okkerebb sápadt szirom lesz, ebben, amit írok.

Bori Erzsébet

Rút Ernő

Marton László Távolodó

Emma Roper-Evans

tandoori

1935 márciusában az akkor már híres holland művelődéstörténész, Johan Huizinga Brüsszelben arról beszélt, hogy korának "elmúlás-hangulata" nem előzmények nélküli. Mélyebb problémáról, az európai kultúra kríziséről van szó.

Bankó András

Dead Can Dance

Néha garbóban aludtam, fele cipőm rúgtam le, úgy, és meddig, fél kettőkor felriadtam, holott nem izgatta szívem, dermesztően nem izgatta szívem semmi, legföljebb az értelmetlen, állati, csavargói rettegés, és hol mindez, az én zenés-mozis Londonomban (már könnyen beszélek, mert kikríziseltem magam, még szárazabb és fakírabb vagyok, mint voltam, de akkor... rámehettem volna, és eben-guba, abban az állapotban kár se lett volna értem), hát fennmaradtam reggelig, egyszer tényleg a mosdóba csináltam, ha azt takarítottad magad után, ember, mást leszarhatsz nyugodtan, ő maga mosdik, nem hagyja rád, alapigazság, na, nézem az ITV-t, Nagy Chart és "The Great Garbage". Ezt már mondtam, de ezt nem:

Reggel kilenckor megfújták a rézágyúkat, talapzatára rugdosták az Ismeretlen Olvasót, kezdetét vette az idei könyvhét. Az ünnepélyes hangulatot fél tíz táján egy velőtrázó sikoltás zavarta meg: Erdőzugi Kurt, az ismert posztmodern esszéista visított fel, mikor megpillantotta Bájgúnári Hektort, a jelentékeny tárcaszerzőt, amint legújabb kötetével a hóna alatt peckesen sétálgat a Vörösmarty téren. Csak Kálnoky László régi hasonlata képes érzékeltetni e vérfagylaló Erdőzugi-sikolyt: "Mintha egy házasságtörő parázna asszonyt hurcolnának a pokolba az ördögök, kegyetlen szülési fájdalmak között, s egyúttal tudtára adnák, hogy férje beadta a válópert, szeretője pedig egy másik nővel disszidált, de előzőleg felgyújtotta bosszúból az asszony lakását, ahol bennégett még beváltásra váró öttalálatos lottószelvénye is."