Isten éltesse Halmos Bélát!: Odagyűlt az egész Falu

szerző
Bankó András
publikálva
1996/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bankó András

Michel Montanaro okszitán vándorszínész fogalmazta meg egyszer: azért érzi jól magát a táncházban, mert olyan, mint egy nagy falu, mindenki ismer mindenkit. Tudnak egymásról az odajáró emberek, s talán bensőségesebb a viszonyuk, mint egy mezei ifjúsági klubban. Az értékválasztás sugárzik ki a személyiség mélyéről? Meglehet. Ám akkor másként zajlik a születésnapi táncház-mulatság is, mondjuk úgy, ahogy dr. Halmos Béla prímásé (az ötvenedik!) május utolsó napján az Almássy téren.

Nem az a fontos, hogy eljött - többek közt - Borbély Joli néni, Makovecz Imre, Szörényi Levente, Dresch Mihály és a hetvenéves, Kossuth-díjas Kallós Zoltán - a "közemberek" jó közérzete számított igazán. Az együvé tartozás. A Falu.

Eljött például Endre, a pincér - bár nem tudom, milyen a társadalmi mobilitása, fölszolgáló-e még? Eljött Jaffa, ő is ős-Kassákos (az Uzsoki utcai épület falára ideje volna kiemléktáblázni: "Itt működött a Sebő klub"), eljöttek százan és ezren, el Tordasról, Mezőcsátról, Rév-Komáromból és Kolozsvárról, eljöttek az ünnepelt távolabbi ismerősei és azok is, akik csupán a hálájukat, köszönetüket akarták leróni - ismeretlenül.

Az ajándékokat először a színpadon kezdték gyűjteni, ám a rendezői bal hamarosan betelt. Megannyi minőségi bor meg az a bizonyos gyomorkeserű seregelt, akadt egy bődületes nyakkendő, játék-herfli is. Sebestyén Márta egy cumisüvegben hozott házi pálinkát.

Hamarosan a társalgóban is gyűlt egy szép kupac az ajándékokból, merthogy a köszöntők csak jöttek-jöttek...

A színpadon pedig szaporán váltották egymást a zenészek. A Dűvő együttes méhkerékit játszott. Sebő Ferenc páratlan ritmusú örökzöldjeiből énekelt a Vujicsics zenekarral. Szörényi Levente a Hej barátomat pengette el s a délszláv alapú Kuglidalt. A rockmezőnyt képviselte még a No Comment, tagjai a capella dalolták el köszöntőjüket. Föllépett a Kalyi Jag, a Muzsikás, a Kalá-Téka (Gryllus Dániel csapata kiegészítve Lányi Györggyel és Havasréti Pállal), az Egyszólam, óbudai népzeneiskolások, bartókos táncosok, Zsuráfszki Zoltán s még sokan mások, igazolva, amire Halmos Béla köszönő szavai utaltak:

- Egyedül nem lett volna semmi az egészből. (Mármint a táncház 24 évéből. - B. A.) Az a szerencse, hogy ilyen emberekkel csinálhattuk, mint akik ma ide eljöttek.

Aztán lányát, Borit idézte, hogy mi a lényeg:

- Figyeljünk egymásra, segítsük egymást!

A teljes ünnepi "válaszbeszéd" ebből a három-négy mondatból állt.

Évtizeddel ezelőtt Szász János András, a Művelődés Kutató Intézet ("népiesen": MÛKUKI) munkatársa végzett szociológiai fölmérést, s cikkezett arról, lesz-e új falu a Téka-táborból, más táncházi nomadizálásból. Pontos, meggyőző válasz még nincs, de annyi már látszik, hogy van, erősödik és terebélyesedik ez az alternatív (így hivatalosan soha ki nem sajátítható!) értékrend, amely a paraszti hagyományt és a természetközeliséget egyformán fontosnak, mindinkább életadó esélynek tekinti. Ilyen értelemben létezik a "virtuális" Falu.

Halmos Béla építésznek tanult, s a diploma után tényleg pályaelhagyó lett (miként Sebő Ferenc vagy a táncosok közül György Károly s a kassai Pribék Gábor szintén e szakmát cserélte föl a hagyományélesztéssel), hogy népzenei témából doktoráljon. Életműve a Falu-építés, amit néhány éve tévés szerkesztőként folytat a Népzenei Magazin stábjában. Munkatársai most is forgattak; az operatőr elvegyült a táncosok közt, Szomjas György, a rendező, mint egy gépkocsi lökhárítója óvta a kamerát minden rázkódástól, pedig pörgött-forgott a díszes társaság! Ez a filmes csapat megtalálta a módját, hogy belülről ábrázolja a táncházi történéseket, hogy tudósításai megérinthessék a nézőket. Amikor aztán behozták a tortát az ötven szál gyertyával, a jelenlévők egy emberként gyújtottak rá Lajtha szépkenyerűszentmártoni köszöntőjére:

"Sok születésnapokat vígan megérhess,

Napjaidat számlálni ne légyen terhes..."

Utána tánc. Örvendezve lestem ki, ezek a - mindenféle: tizenévestől a negyvenesekig gerjedő - fiatalok egyforma szenvedéllyel ropták a rokit és a mezőségit. A tömegkultúra diktátumától épp az különbözteti meg a táncházat, hogy szabadon választható. A velejéig demokratikus. Azért is fér meg benne békés egymás mellett (zen)éléssel a görög és a bolgár, a szerb és a horvát, a román és csángó, a szlovák és a székely, a cigány és a magyar. És a többi. Elkészült a minta-Falu, Halmos Béla & tsai vázlata az Egyesült Európához.

szerző
Bankó András
publikálva
1996/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...