Címe ellenére Marczinka Csaba kisregényében a fantáziák örök tárgyáról, Éviről nem túl sokat tudunk meg. Ellenben megismerjük a lecsúszott pesti bölcsészt, aki számon tartja a kiállításmegnyitókat, hogy ingyen pezsgőhöz jusson, időnként kéziratokkal házal, de nem jár szerencsével. Aztán ez a mellékszál elhal. Egyébként nincs szó másról, mint a főszereplő érthetetlen ragaszkodásáról egy olyan párkapcsolathoz, amit már az elején röviden le kellett volna zárni. Hat év után is felteszi a kérdést, van-e esély a révbe érésre. Egy öreg szerzetes nyugalmával szemléli Évi kicsapongásait, miközben úgy vágyik a szerelmére, mint egy kiskamasz. Egyforma találkozások végtelen folyamát látjuk, amelyekben a legapróbb részletekig ismétlődnek a szertartások, a kókuszos csoki kicsomagolásától a végkifejletig, a történet elején bőségesen adagolt szabadtéri szextől a nyögvenyelős együttlét váratlan megszakadásáig. Fordulatra egészen a negyvenkettedik oldalig kell várni, ahol Évi a szokásos vadító fekete bőr miniszoknya helyett cinóberpirosat visel. Amúgy meg csak a párhuzamosan tartott pasik nevei váltakoznak. Némelyiket elhagyja, némelyik meghal, vagy egyszerre tűnnek fel a bölcsész Karesz álmában Dulifuli, Tréfi meg Törpapa képében, ahogy próbálnak közel férkőzni Hófehérkéhez. Ám róluk sem tudunk meg semmit azon kívül, hogy valójában rájuk sincs szüksége senkinek. A történet nincs lezárva, az újrakezdés lehetősége az utolsó oldalon is megjelenik. Annak bemutatása, hogy az élet egy nagy mókuskerék, egészen hátborzongató is lehetne, ha a szereplők viselkedése nem lenne vállalhatatlanul kínos.
Garbo Kiadó, 2017, 72 oldal, 2300 Ft
