Hogy valaki igazán jó könyvet írjon, ahhoz szükséges némi nagyvonalúság. Éppen ennek részleges vagy teljes hiánya tette zömmel sikerületlenné a magyar történelmi krimi termékeit (Baráth Katalin, Csabai László, Kondor Vilmos).
Hász Róbert jóval kevésbé kisstílű, mint pályatársai, sokkal kevésbé ragad bele a részletes miliőrajzba, nagystílűbben kezeli a történelmi tényeket, bátrabban dolgoztatja a képzelőerejét, és nem szalad a szomszédba némi elbeszélői kockázatért. Utóbbi remek példája, hogy regényében felléptetett egy nem fiktív alakot, Gozsdu Eleket, a századvég igen eredeti íróját: a halála után publikált Anna-levelek minden bizonnyal az egyik legvakmerőbb lépés (amolyan félfiktív levélregény) a magyar próza történetében. Hogy e sorok íróján és Márton Lászlón kívül (gondoljunk csak a Lepkék a kalapon című drámájára) szinte senki nem ismeri, arról aligha Gozsdu tehet. De Hász regényében Gozsdu a polgári hivatását gyakorolja, vagyis ügyész a bácskai Zombor városában, 1902-ben. Ravasz hommage a kollégának.
Leleményesen szőtt történet, szépen átgondolt, csak ritkán archaizáló nyelven előadva; teljesen természetesen gördülő párbeszédek, hiteles alakok, akik csak igen ritkán lépnek a közhely ingoványába. Szellemesen szórakoztató, meggyőzően mélabús bűnregény; még nem remek, de ott mocorog benne a regényfolytatás vagy akár egy tévésorozat esélye. Reménykedhetünk, hogy végre lesz egy emlékezetes detektívfiguránk. És ez nem kevés.
Kortárs Kiadó, 2017, 357 oldal, 3500 Ft
