Könyv

Egy dokumentum szerint az OSZK-nál futnának össze a szálak.

Az 1947-es év politika- és kultúrtörténetébe ágyazva mesél magyar édesapjáról itthon most megjelent könyvében Elisabeth Åsbrink. A svéd szerzővel menekültekről, populizmusról, az IKEA-alapító Ingvar Kamprad náci múltjáról és Greta Thunbergről is beszélgettünk.

Párkapcsolat, az Én és a Te közötti dinamika, nyelvi reflexiók, álomleírások – Győrfi Kata Te alszol mélyebben című debütáló verseskötetének fókuszpontjai.

Adam Michnik immár három évtizede megjelenő újságja, a Gazeta Wyborcza, amelyről alighanem túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész közép-európai térség legnívósabb napilapja, 2016 áprilisában különszámot adott ki: aznap a lap valamennyi írását szépírók jegyezték. A különszámhoz Olga Tokarczuk írt előszót: tömören, áttetsző stílusban fogalmazta meg, miként vélekedik a lengyel társadalom állapotáról, miben látja az irodalom szerepét. Esszéjéből áttételesen művészi credóját is megismerhetjük; társadalom-lélektani diagnózisát és az általa javasolt terápiát pedig minden további nélkül általánosíthatjuk, magunkra is érvényesnek tekinthetjük.

Bármennyit is változott az évek során életművének jellege és fókusza, Peter Handke alapvetően az egy ügyű írók közé tartozik. Ő maga egy korai esszéjében így fogalmaz: „Nekem egyetlen témám van: magamat tisztán, egyre tisztábban látni.”

Martin Pollack, a Der Spiegel kelet-európai szerkesztője Galícia. Utazás egy eltűnt világban című munkája után immár másodszor kalauzolja olvasóit az Osztrák–Magyar Monarchia keleti végein fekvő tartományba: a nagy galíciai kivándorlásról tudósító kötetét is Halasi Zoltán értő fordításában kapjuk kézhez.

Dürrenmattot – a békés, gazdag és független Svájc polgárát – nyugtalanította a második világháború után tovább élő fasizmus, a fegyverkezési hajsza és az atomkatasztrófa veszélye, a közélet irritáló álszentsége. A jövőt kilátástalannak látta, de folyamatosan kutatta a cselekvés lehetőségeit a hétköznapi történelemben. Ezért (is) fogott bele a krimiírásba.